Hány kutyát tartanátok maximum?

Ha az anyagi rész valóban nem lenne probléma és jó nagy lenne a kert (pár hektár... :D ), akkor egy-két évente jönne egy kölyök valamilyen sport céllal és ideiglenes befogadó is lennék. A "favágó" munkákra meg felvennék egy-két embert (pl kakiszedés, takarítás, szőrápolás, esetenként foglalkozás, séta az idikkel és a nyugdíjasokkal, meg ha elmegyek egy messzi versenyre pár kutyával, vigyázzon a többire). Számokban ez kb 7-10 saját kutya és max 5 ideiglenes, de akkor már szívesen csinálnék is rá valamilyen vállalkozást, mondjuk oktatást+panziót.

Most amúgy három van, két nyugdíjas és egy versenyző, de nagyon tervbe van már egy kölyök. Teljesen jól elvagyunk, szerintem még a negyedik kutyára is bőven lenne energiám, egyedül tényleg csak ez a rengeteg háttérmunka zavar, ami nem is a kutyáról szól, mint a folyamatos porszívózás, felmosás, mosás, tréningek előtti kakiszedés az udvaron.

Ha bármennyi kapacitásom lenne, időben, anyagilag, kb. minden második kutyát elhoznám menhelyekről. De persze ez nem komoly.

Szerintem amennyivel minőségileg is megfelelően tudnék foglalkozni, ha minden lehetőség adott lenne, az nagyon maximum 3 kutya, ennél többet nem vállalnék ideiglenes befogadóként sem. Most egy kutyám van, ő reaktív, nem minden kutyát fogad el, utcáról mentették, ha hoznék is mellé második kutyát, nagyon meg kellene nézni előtte, hogy ki fognak-e jönni egymással.

Nekem 2 van, de már most érzem, hogy a másodikra nem jut annyi időm, amennyit szeretnék és az elsővel se tudok olyan szinten foglalkozni, mint amikor még csak egyedül volt. Borzasztóan fontos lenne, hogy mindkettővel sétáljak, tréningezzek külön-külön is, de erre sajnos nincs kapacitásom napi rendszerességgel, szóval maradnak a hosszú, de kevésbé kapcsolatépítős séták, amit meg én nem szeretek annyira és az elsőnek is hiányzik az intenzívebb foglalkozás. A másodiknak a személyiségén is látom, hogy mennyire más attól, hogy az első kutyám mellett nőtt fel és vele kevesebbet foglalkoztam.

Nem rosszak, behívhatóak, engedelmesek, le vannak fárasztva, csak pont arra a pluszra nem jut idő már így, amit annyira szeretek a kutyázásban.

A második kutya eredetileg a férjemé lett volna, én az álomfajtámat akartam miután ugye az elsővel lett hozzá kellő kutyás tapasztalatom, ezt a 2-at nem akartam, a férjem azzal győzött meg, hogy majd harmadiknak hozunk olyat, amilyet én szeretnék, de most már látom, hogy biztosan nem lenne kapacitásunk 3 kutyára.

És még annyi, hogy mindig is azt vallottam, hogy lakásban is ugyanolyan jól lehet kutyát tartani, mint kertben, ami egynél még igaz is, de kettőnél teljesen behatárolja az embert. Itt már érződik, hogy az eü. séta is vesz el időt, hogy ha el akarok menni tréningezni, akkor oda-vissza fél óra csak a helyszínhez sétálás, ami ha külön viszem a két kutyát már 1 óra úgy, hogy semmi értelmeset nem csináltam még velük, sétánál sokszor kell dönteni, hogy vagy tréning vagy hagyom őket egymással játszani, mert a kettő már nem fér bele az időbe stb...Szóval kertes házban talán a 2 kutya még működőképesebb lehet, én a jelenlegi körülmények között harmadikat biztosan nem vállalnék be.

Ha mondjuk egy középkori nemes anyagi függetlenségét élvezném, egy várban, ezer holdas birtokkal, erdővel , mezővel, és a 20 évvel ezelőtti teljesítő képességemmel, mikor 150-200 km-ekkel szériáztunk napi szinten országúti kerékpárral...

Akkor valószínűleg lenne egy falkányi (8-10) kutyám, mondjuk jó kis futóbajnok vadászkutyák, akikkel lehetne menni túrázni. :)

Ezzel szemben jelenleg egy sziámi harcos hal se fér bele az életembe. :D))