Lehet, hogy nem mindennapi a problémám, de történt már valakivel hasonló?

Az eleje tényleg nem egyszerű, össze kell csiszolódnia mindenkinek.

Nekem 3 éve van kutyám, de amikor hozzánk került, az édesanyám az első hét után azt mondta, hogy a kutyának mennie kell. Én meg mondtam, hogy akkor én is megyek vele...:)

Pisilt, kakilt mindenfelé, mindig láb alatt volt, és az volt a szokása, hogy játék közben a lábunknak ugrott, és megharapta.

Imádtam, de nagy teher is volt az elején.

Amikor már sok mindenen keresztül mentek együtt, akkor nagyon meg fog erősödni ez a kapocs.

És soha ne felejtsd el, hogy a kutyádnak csak Te vagy az életben, aki igazán fontos. Neki nincs más, akire számíthat, ha beteg, ha éhes, ha játszani akar.

Meg fogod szeretni, most még csak egy kis szőrgombóc, de idővel "hozzád fog alakulni":)

"Amíg meg nem tapasztaltuk, milyen érzés szeretni egy állatot, lelkünk egy része mélyen alszik."

Ugyanígy voltam. látatlanban elmentünk kutyáért, mert ajándékba kaptuk.

nekem a kinézete nem tetszett.

sovány volt, az alsó fogai kint vannak a szájából még most is (mert ugye nem fajtatiszta), hatalmas gülüszemei vannak, és eléggé agresszív volt. és esetlen.

ezért nagyon megbántam. AKKOR. de már nemsokára 1 éve hogy itt van, és semmi pénzért nem adnám oda senkinek. nem a legszebb kutyus,de megismertem "belülről", és számomra ő a legtökéletesebb kutyus. még ha 10milliót kérnének érte, akkor sem. adnám oda senkinek. mert annál sokkal de sokkal többet ér, csak meg kell ismerni :D

a közös élmények, és az idő a legjobb barátoddá fogják tenni. csak most még nem nagyon ismered őt. de csak pár nap/hét. :)

Hány éves vagy? Lehet, hogy még rád is vonatkozik az "minden csoda három napig tart" mondás. Most le lehet hordani, de én is nagyon sokáig(15év) vártam a kutyára, és mikor végre lett, le sem lehetett róla vakarni. Imádtam az első pillanattól fogva.

Estleg még megkérdezném, hogy te választottad a kutyust, vagy más. Szóval ilyen fajtájút szerettél volna(már ha fajtatiszta). Mert szerintem ez is számít.