Miért morog nagyon sokszor?

Nem lehet hogy a hátsó felén van valami ami fáj neki? Ízületek, medence, gerinc vagy valami? Gyanús hogy erősödik a morgás ha arrafelé nyúlsz. A kutyák sokszor agresszióval reagálnak a fájdalomra. A tacskók pedig eleve gerincproblémásak lehetnek.

Nem ártana neki egy kivizsgálás, röntgennel minimum.

De ha nem hagynátok, nem csinálná. Hagyjátok, ezért csinálja. A nevelés pedig nem abból áll, hogy "le van ordítva és szabályozva szegény kis feje". Lehet, hogy egyes elmaradottabb helyeken ennyi a nevelés, de a kutya szemszögéből ez nem az. Ez inkább megfélemlítés/bántalmazás.

Csak mellékesen írom, hogy a nevelés célja, hogy a kutya elhagyja a nem kívánt viselkedéseket és rögzítse a kívántakat. Ez nálatok a leírás alapján nem működik, tehát megint csak, ez nem nevelés.

Keressetek fel egy kutyaiskolát vagy kiképzőt és kezdjétek el végre helyre rakni a dolgokat!

Vannak ilyen kutyák, a következetesség és valami olyan rendszeres tevékenység, ahol te vagy a "vezető" (pl hoopers, obedience, dog dancing), mérsékelheti ezt a magatartást. Egy kivizsgálás sem árthat, attól, hogy futkározik, még sajnos fájhat a gerince, csípője.

Nekem a jack russelem (volt) ilyen, -hasonló feladatra lettek kitalálva a tacsival, szóval a jellemük is elég hasonló- és az agresszió, idegesség egyáltalán nem segített nála, max csak teljesen kikapcsolt és morgott, csattogott tovább. Ha nagyon mélyen alszik, szólni szoktam, mielőtt hozzáérek, vagy csak ott tartom a kezem, amíg be nem fejezi a morgást és miután teljesen "felébredt" már észheztér és bújik is a simibe. A tálban lévő kajaféltésig nem jutottunk el, tudatosan szoktattam hozzá, hogy inkább pozitív dolog, ha a tálban nyúlkálok vagy evés közben elveszem előle, mert még több vagy finomabb kaja fog belekerülni. A saját kis dolgait igyekszem nem elvenni tőle, inkább becserélem és lehetőleg nem hergelem bele előtte a morgásba. Ha mégis elkezdene morogni, a lehető leggyorsabban elveszem tőle, amit véd, ha a szájában van és nem engedi, az ínyét a fogához nyomom és ha felém harapdál semmi képpen nem rántom el a kezem, ökölbe szorítom és ott tartom, esetleg még a szájába is rakom, mert tudom, hogy benne megvan az a természetes fék, hogy a gazdát nem szabad megharapni.

Ami nekünk rengeteget segített, az a kapcsolatépítés. Ahova csak tudom, viszem magammal, igyekszem változatos helyeken, változatos programokat keresni, rengeteg trükköt tanítottam neki és agilityztünk, ahol amúgy a3-as is lett. Ezek során szerintem a kutya egyre jobban bízott bennem és ma már fel sem tudom idézni, hogy mikor morgott rám utoljára.