A kutya nem hozza vissza a játékot?

Mennyire játékos? Mekkora elánnal megy a játék után és meddig tart a motivációja rá? Mennyire szeret huzakodni, küzdeni?

Jutalomfalatot használsz, mint ahogy az első javasolja? Ha igen, ne tedd. Ha a jutalomfalatra koncentrál, persze, hogy el fogja dobni félúton a labdát és nem is fog visszamenni érte. (Vagy ha mindenáron jutalomfalat, tanítsd meg külön arra, hogy pl. adjon kézbe tárgyakat, majd utána ezt játékkal is elvárhatod.)

Az apportkészség sokszor nem ösztönös. Ami ösztönös az a zsákmányosság/játékosság. Ellenben az apportírozás tanítható.

Én a másik oldalról építettem fel. Klikkerrel megtanítottam tartani a labdát. Először egy pillanatra, majd néhány mp-ig, majd hosszabb ideig. Eleinte mindig én adtam a szájába, majd a kezemből kellett elvennie, majd egyre lejjebb tartottam és onnan kellett elvennie, majd letettem elé a földre és onnan vette föl és tartotta, majd kisebb távolságokra dobtam ki, vette föl és hozta vissza és tartotta, majd értelemszerűen növeltem a távolságot és az intenzitást.

Ez konkrétan egy nem apportos német vizsla volt, akiből kiváló vadászkutya lett.

A bordereimnél húzogatós játékkal építem az apportot. Húzizunk, engeme hogy nála legyen, de nem engedem elmenni, simogatom, paskolom. Ilyenkor általában még fogja a játékot. Majd újra ráfogok a szájában lévő játékra és tovább húzizunk. Majd kérek tőle egy engedést vagy ha még nem tudja, akkor jutalomfalattal elveszem tőle, de egyből vissza is adom és folytatódik a játék. Amikor ez már jól megy és kapcsolódik hozzám a kutya, akkor elkezdem, hogy amikor elengedem a játékot, intenzíven hátrálok néhány lépést és hívom. Ugyanúgy folytatódik a játék. Fontos, hogy a kutya ne azt érezze, hogy bármikor amikor enged, elveszik tőlem a játékot. Eleinte önbizalmat építek csak, hogy szeressen velem játszani.