Létezik kimondottan félénkebb, visszahúzódóbb kutyafajta?

A kérdés megválaszolása előtt muszáj egy kicsit összekuszálnom a tacskó-agár részt :) Lakótelep közelében vagyunk és mint ilyen mindkét fajta igencsak felülreprezentált a környéken és valóban vannak a póráz végén acsarkodó tacskók/yorkik/bichonok is nagy számmal, de nálunk az agarak előszeretettel vadásznak a kistestű kutyákra, szóval közel sem mondanám őket agressziómentesnek. Náluk nagyobb kutyával nem kezdenek, de a kistestűeket gyakran nézik prédának. Volt olyan magyar agár, amelyik még a szetteremet is megkergette, és mikor sikerült közéjük állnom rám is simán morgott. Szóval nekem az a tapasztalatom, hogy egyáltalán nem olyan jófejek, konfliktuskerülőek, igen többségükben maguknak valóak, nem állnak le más kutyával, de ha leállnak, akkor nem a jószándék és a játékkedv vezérli őket, könnyen bedurvulnak.

A kérdésre is válaszolva, nekem két szetterem van, az egyik pont olyan, amilyennek te is írod. Tartózkodó, idegenekkel tartja a két lépés távolságot, kevés kutyával játszik és ha játszik akkor is nagyon finoman, óvatosan, a durvulós játékot nem szereti, annyira konfliktuskerülő, hogy még a kedvenc labdáját is simán odaadja a másik kutyának, csak nehogy veszekedés legyen belőle. Nagyon vigyáz mindenre maga körül, mikor a szomszéd 5 hetes kismacskái átjöttek a kerítésen, akkor se történt semmi, lefeküdt nekik és hagyta, hogy a szőrébe csimpaszkodjanak. Egygazdás, tehát parancsot csak tőlem fogad el, viszont velem a végletekig együttműködő és ha veszélyben érzi magát akkor is nálam keres menedéket, nem akarja ő maga megoldani, hanem várja, hogy én intézkedjek.

A másik meg pont a szöges ellentéte, mindenkivel haverkodik, mindenkinek produkálja magát, csupa jóindulat, de ettől függetlenül úgy játszik mint egy tank, rohangál ész nélkül és ha belendül simán letarol mindenkit, a játékot teljes erejéből húzza-vonja, nem adja egykönnyen, annyi, hogy konfliktusba nem áll bele, egyből megadja magát, de ő nem keres nálam menedéket, csak elfekszik a másik kutyának. Kizárólag az agressziómentesség közös vonás a két kutyában pedig egy fajta és nagyjából ugyanúgy is lettek nevelve, de az alapszemélyiségük teljesen más. Szóval szerintem ez inkább egyedfüggő, lehet általánosítani fajtára is, de nem ilyen mértékben, hiszen egészen másképp magának való mondjuk egy akita, egy agár vagy akár egy szetter is. Hozzáteszem jellemben a szetter standard sokkal közelebb áll a másodiknak írt kutyámhoz, a mindenkivel barátságos és nyitott személyiség jellemzőbb is náluk, de mondjuk ez a "durr bele" játékstílus már nem annyira jellemző rájuk, inkább a finom óvatoskodás, amit meg inkább az első hoz.

Mindent egybevetve én úgy tudom elképzelni, de ezzel már lehet vitatkozni, ez tényleg csak saját tapasztalat általánosítása, hogy van egy alaphalmaz, hogy milyen személyiségjegyeket hozhat jellemzően egy fajta és egyik vagy másik sokkal erősebben, szembetűnőbben jelen van, aminek eredményeképp más személyiségjegyek meg "kizáródnak," elvesznek. És ennek hátterében rengeteg minden áll, nagyobb részt szerintem genetika, hiszen a jellem is öröklődik, de annak ismeretéhez még átfogóbb genetikai tudás kell, mint a küllemnek, ezért is lehet, hogy hozzáértő tenyésztőknél sem lesz teljesen homogén személyiségű alom, főleg ha sok esetben alárendelődik a jellem a küllemnek, másrészt meg nyilván nevelésfüggő is, hogy melyik személyiségjegyek domborodnak ki jobban. Igazából szuper idegrendszerű, baromi motivált kutyából is lehet nemtörődöm idegroncsot csinálni, ha az ember nagyon elrontja a nevelését, nem egy példát láttam már erre is, de terápiás kiképzőknél is volt már olyan kutya, amelyiket ha megszakadtak sem lehetett eredményes terápiás kutyának képezni, pedig direkt erre szelektált alomból volt a kutya.