Kuvasz vagy kaukázusi kutya az ideálisabb házi kedvencnek? Melyik az, amelyik egy utcai támadás esetén inkább megvédene?

Nem akarlak megbántani, de ha a kutyától várnád el, hogy védjen meg, akkor nem biztos, hogy való neked pásztorkutya.

Nekem a Kuvasz nem volt öv-re képezve, de ha nekem nem szimpi valaki, akkor a megfelelő erősségű választ adja. Egy-két vakkantás után, (mielőtt megindulna) mindig visszanéz rám (néha jártam balhés tájakon is), hogy szabad-e menni.

Ha magadtól nincs, vagy nem vagy benne biztos, hogy lenne bátorságod belemenni a szituba, akár egyedül, a kutya nélkül is, akkor nem vagy elég határozott egy olyan kutyához, amelyik tényleg "megvédene".

Mert a pásztorkutya nem megvéd parancsra, hanem beáll melléd a harcba (a főnök mellé - vele eggyütt...).

Nem rosszból, de ha nem érted a különbséget a kettő szitu között, akkor ne akarjál kemény pásztorkutyát... Ha mégis, akkor a tenyászpár előző kölykeinek, nagyon alaposn nézzél, kérdezzél utána, hogy milyenek (mennyire problémásak).

Kuvaszról tényleg sok rosszat hallani házőrzés szempontjából, én imádom a fajtát de az utóbbi időkben elég rossz kezekben volt a tenyésztése.

Ajánlom Bartha László kuvaszról szóló előadásait.

A kaukázusi állatok mellé, porta őrzésére jobb választás, de vele a sétáltatás, más kutyákkal, emberekkel való kapcsolata lesz problémás.

Hogyha kirándulni, vendégségbe, városba, nyaralni, kutyasulizni szeretnél inkább, rottweiler, németjuhász, cane corso amit ajánlanék, mellettük se nagyon lóg be a kertbe senki, plusz örző védőzni is tudnátok.

En csak annyit tudok, hogy az unokatestveremeknek volt kuvaszuk. Velem volt egyidos. Velem nott fel konkretan, majdnem minden nap talalkoztam vele, imadtuk egymas. Puszilgattuk egymast, jatszottam vele, stb. Volt foglalkozva a kutyaval rendszeresen, lefarasztva is le volt mindig. 7 eves koromban majdnem letepte a fel arcomat, csak ugy hirtelen konkretan a semmibol. Mentem hozza megsimogatni mint mindig, odajott, orult, megnyalogatta o is a kezemet. Majd ket labra allt es harapott. Az arcombol omlott a ver. A szememtol kb 1 centire van a harapas nyom. Erte a szemem aljat, az arcomat, es a jobb karomat a harapas. Ra fel evre az unokatesomra, a sajat gazdajara is ratamadt. Pedig foglalkozva volt vele rendesen, rendszeresen. Es bumm. Szegeny el lett altatva, miutan a sajat gazdajat is megharapta. Nekem ez a tapasztaltom a kuvasszal. Nem azt mondom hogy felek toluk, de a tisztes tavolsagot azert megtartom. Most 25 eves vagyok, a harapasnyomok azota is latszanak mind a karomon, mind a fel arcomon.

(Ennek ellenere imadom azota is a kutyakat, legyen az kicsi vagy nagy testu. Nem felek toluk. Nekem is van azota kutyam.)

Volt egy osztalytarsam altalanos iskolaban, akinek volt egy kaukazusija. Imadtam, vele is jatszottam, setaltattam sokszor, enni adtam neki, stb. Soha nem tamadt ram.

Nekem ez a tapasztalatom a 2 fajtarol, en inkabb mondanam a kaukazusit… talan kicsit kezelhetobb.

Sajnálom a baleseted.

Nekem (szerencsére csak hallomásból) kauról van hasonló történetem. Ott egy 4-5 éves kutya vadult meg egyik percről a másikra, egy ideig még értették vasvilláról odanyújtva neki, majd lepuffantották inkább.

Az valóban nem igaz, hogy kuvasznak csak férfi kell. Én is fiatal lány vagyok két kuvasszal. Azzal se értek egyet hogy nem lehet házi kedvenc. De, igenis az. Én addig játszok velük amíg szeretnék, persze látom ha már fáradnak, imádják ha dögönyözöm, gazdái felé, vagy a család felé akivel él teljesen lojális, elfogadó, szeretetteljes. De azt is látom, hogy idegenekkel egyáltalán nem az. Nem tudok úgy beengedni senkit, hogy ne zárjam addig el őket. Kifejezetten harciasak, ha idegenekről és a területükről van szó. Én nem ajánlom családlátogatós, kutyafuttatós életvitelhez. Csodálatos fajta, félre ismert is, de arra tényleg nem való.

Én próbáltam folyamatosan szocializálni őket kölyökként, volt barát kutyájuk is pár, mindig mentünk, de felnőttek és a dolgok megváltoztak

Gondolom már nem aktuális, de egyik sem. Azért leírom a véleményem, hátha valakinek egyszer még hasznos lehet.

Ha olyan kutyát akarsz aki megvéd akkor válassz németjuhászt, malinoist, rottweilert, dobermannt. Ezek munkakutyák, életük a gazdájukat szolgálni és a parancsait követni. Kiválóan képezhetőek, nem félelemből vagy területi dominanciából támadnak.

A kuvasz, közép ázsiai juhász, kaukázusi juhász nem kifejezetten őrző védő kutyák. A fentiből kettő a nyáj és a tanya védelmére lett kitenyésztve, az utóbbi pedig… Mondjuk úgy, hogy mire idáig eljutott már semmi köze a pásztor/juhász kutyához. Mindhárom önfejű, csökönyös kutya. Problémás a kapcsolatuk más kutyákkal - gyakran falkán belül is - és emberekkel is. A kuvasz még csak csak szoktatható arra, hogy ha a gazda ott van akkor engedjen be idegent a portára. A kaukázusi gyakorlatilag egy olyan őrző kutyává lett tenyésztve, aminek egyetlen célja az idegenek elfogása, zsákmányul ejtése. Ezek a kutyák ha nem tapasztalt kézben vannak akkor kontrollálhatatlanok lesznek. Átveszik a falka vezér szerepet és onnantól a gazdának esélye nincs bírni velük.

Munkatársam 2 kaukázusit vett 6 éve, amikor tanyára költözött. Ezzel nem is volt gond egész odáig, amíg egyszer be nem rakta őket a kocsiba, hogy elvigye magával a városba. A kocsihoz odalépett egy kéregető, mit sem sejtve a kutyákról, a két kutya pedig szinte azonnal szétkapta a kocsi belsejét, mert meg akarták védeni a területüket. A hátsó ülésekből és az ajtókárpitból nem sok maradt. Addig soha nem mutattak ilyen szintű agresszív viselkedést, hál isten senkinek nem esett baja.

Terjed a legenda, hogy ezek a kutyák időről időre megpróbálják átvenni a vezér szerepet. Nos, ez a fajták kis részére igaz csak, főleg a gyenge idegrendszerűekre. Hallottam már én is olyan KÁJról és Kuvaszról, aki párszor próbálkozott, viszont ahogy észrevettem a gazda sem volt a helyzet magaslatán. Egy elég tapasztalt és határozott gazdától egy stabil kutya nem fogja megpróbálni átvenni a vezető szerepet, ha mégis akkor egyszer serdülő korban bepróbálkozhat, ha nem sikerül beletörődik. Utána lehetnek kisebb erre utaló jelek, de ezt tudni kell kezelni. Minden kutya ki tudja mutatni testbeszéddel a nem tetszését, akár vicsorgással, akár csípéssel, akár morgással. Egy jó gazda egyiket sem tolerálja és azonnal reagál erre. Nem, nem kell megverni a kutyát úgy hogy aztán 2 hétig nem mer előjönni. Ez már a ló túloldala. Egy olyan fellépést kell kialakítani, hogy a szó is elég legyen. Nem egy kutyánk volt már, akinek ha valamit tiltottam vagy elvettem tőle rám mordult vagy vicsorgott, azonban erre azonnali reakcióként rákiáltottam és az addig vicsorgó rotweiler beszegett fejjel bánó szemekkel feküdt a lábam elé, jelezve hogy megadja magát. Soha nem ütöttem meg egyik kutyánkat sem, okosabban is lehet őket fegyelmezni. Valamelyikre elég erősebben rászólni, valamelyiket a nyakánál fogva le kell nyomni a földre magad elé, valamelyiket elég elküldeni a közeledből és már az is büntetés lesz neki ha egy fél órát semmibe veszed őt. Persze egyik sem hangzik jól, de ne feledjük hogy a kutyák falkában gondolkodnak, ahol nem az okosabb hanem az erősebb az alfa. Az ő nyelvükön kell megtanulni kommunikálni. Ugyan ezen az elven szabályozható egy kuvasz, egy komondor, egy KÁJ, egy Kangal, stb… Néha akár játék közben is, ha jobban eldurvul a dolog mint amit te konfortosnak érzel akkor bizony fel kell lépni és tudatni a kutyával, hogy ez neked nem tetszett és mivel te vagy a főnök ezt ő nem csinálhatja. Talán annyi a különbség, hogy náluk a figyelmen kívül hagyás nem feltétlen válik be, de egy kutya akit a nyakánál fogva földre nyomsz nem fogja megkérdőjelezni a sorrendet a falkában.

Ugyan akkor a másik oldalról - a munkakutyás vonal - is vannak negatív tapasztalatok. Próbáltunk dolgozni olyan Malinoissal, akihez úgy hívtak, hogy közveszélyes. A kutyához senki, a saját gazdája sem tudott bemenni. Sajnos elhanyagolt kutya volt és valószínű valamilyen idegi problémája is volt. Őt úgy lehetett kihozni a kennelből, hogy ráharapott a kabátra és kihúztuk a kocsiba, aztán otthon ugyan ez a forgatókönyv be a kennelbe. 1 hónap után engedett be magához, de akkor is bizonytalanul, az ételt alig fogadta el, mindenért támadni akart mindenkire. Sajnos őt el kellett altatni 2 hónappal később, kiengedni veszélyes lett volna mindenkire, egy kennelben pedig szenvedés lett volna neki egy élet. Egyszer elviselte ha mellette vagyunk, kihoztuk pórázon, a másik pillanatban pedig támadott. Mintha több személyisége lett volna és ezeket akár 10 másodpercenként is váltogatta. Beszéltünk több tapasztalt malinois tenyésztővel, vezetővel, trénerrel, egyöntetűen az a vélemény született, hogy idegrendszeri probléma áll fenn nála.

Ugyan ez megtörténhet bármelyik kutyával, szóval nem lehet fajtára általánosítani. Viszont a munkavonalas kutyáknál talán kisebb az esélye, mivel az ő viselkedésük amúgy is békésebb alapjáraton.