Az agarak valóban ideális lakáskutyák? Tapasztalat?

Hatalmas a mozgásigényük és túlteng bennük az energia.

Minden nap rengeteget kell mozogni velük, ha nem kapják meg akkor rombolnak és rengetegféle viselkedési problémájuk előjön.

Viszont igen, abból a szempontból tökéletes lakáskutyák, hogy extra módon igénylik a közelséget, ez nem az a fajta amit az ember kib.sz a kertbe. Egyrészt a testi adottságai miatt sem alkalmas kintinek, másrészt társasági kutya. Eleve arra lett többek között kitenyésztve anno hogy az arisztokraták társállata legyen, mindig velük volt bent.

Nem is bírják az egyedüllétet, szeparációs szorongás alakul ki bennük ha az ember nincs velük.

Én lakásban lakom, és pont azért választottam mert otthonról dolgozom, így nekem pont ideális, mindig vele vagyok. És van egy hatalmas futtató egy köpésre a lakásomtól. Több km nyitott, szabad terület a Duna mentén, ami futtatónak van kialakítva.

Azt, hogy kifutják magukat, úgy kell érteni, hogy teljes sebességgel, pl. műnyúl után. 2 agár gazdit van szerencsém ismerni, ők kizárólag biztonságisan körbekerített területen veszik le a kutyáikról a pórázt, mert annyira ösztönerősek.

És hogy egyértelmű legyen: az agarakat cuki, kis szőrös dolgok hatékony levadászására tervezték. Pl. nyuszik. Városi környezetben macskák. De megfelelő szocializáció hiányában a szomszéd Terike néni két kilós "mini bichonja" is meglepően hasonlít egy nyuszira. Szóval erre majd figyelni kell.

A korai stocializáció, tanítás amúgy is fontos, hogy tanuljon meg koncentrálni, veled dolgozni.

Tiszta állatok, rossz az orrom, de szagukat nem éreztem. Hosszú láb vékony test, vékony bőr, gyorsaság: kölyökként felérnek egy elit öngyilkos kommandóval, olyan helyekre tudnak fel- és bejutni.

Elmeséled milyen lenne a kutyussal egy átlagos napotok?

Whippetem és perzsám van. Egyiknek se elég a 20 perces rohangálás. A perzsának főleg nem! Naponta 3 órát sétálok velük, elosztva reggelre és délutánra, és többnyire póráz nélkül jönnek. Kölyökkoruk óta ezt szokták meg. Agglomerációban lakom, így közel a falu széle, megyünk mindenfelé, délután sokszor összejövünk többi kutyással és akkor megy a bandázás a közeli mezőn. Hétvégente kéthetente igyekszem elvinni őket műnyulas futtatásra is, vagy nagyobb túrákra.

A whippet sokkal jobban kontrollálható póráz nélkül mint a perzsa. A perzsa ha szagot fog elmegy vadászni, nem várja meg míg felugrik előtte valami, ő kikergeti a bozótosból. Nagyon önfejű, sunyi, és a másodperc töredéke alatt tud megpattanni, így rá extrán kell figyelnem, és tavasszal már inkább többet van pórázon mint szabadon az erdős részeken.

Ha megvan a napi mozgásigény akkor lakásban nagyon nyugodtak, általában csak fekszenek. Én mostanában heti kétszer viszem be őket magammal dolgozni is az irodába, ott is megtanulták, hogy nyugodtan kell maradni. Olyankor a belvárosban van reggel meg délben egy kis séta, és délután itthon van a nagyobb kör.

Egyáltalán nincs kutyaszaguk, a whippet az elég tiszta a perzsa viszont szeret dagonyázni a pocsolyákban, főleg nyáron amikor már melege van.

Magyar vadászagaram van. Kifejezetten lusta, napi 18-20 órát fekszik, emiatt valóban jó lakásba. Viszont sétálni szeret, és kell is neki a mozgás. Mi napi szinten 8-12km-t megyünk vele és a többi kutyával, ez szinte csak ítéletidőben vagy ha a munka közbeszól, akkor marad el. Azért a heti 5 alkalom mindig megvan.

Mozgás nélkül a kutyáknak rövidebb lesz az életük.