Miért félhet ennyire a kutya?

A szüleim tavaly májusban fogadtak örökbe egy akkor 4 hó körüli keverék kutyát. Az állatmentők egy vízelvezető árokból mentették, bizonyára szegénynek nem volt túl jó élete addig. Nem volt náluk sokat, szinte azonnal landolt “nálunk”. (én nem otthon lakom, de közel és nagyon sokat átjárok, amikor jött a kutyus hetekig minden nap mentem)

Kicsinek kis cuki volt, mindennel ismerkedett, amint meglettek az oltásai hoztuk-vittük sétálni, azonnal beugrott a kocsiba, teljesen nyugodtan utazott mindig a szüleim autójában és az én autómban is, még orvoshoz is szívesen ment… Az idegenektől elsőre félt, de hamar megbarátkozott. Bőrbetegen került hozzánk, 2 naponta kellett fürdetni valami spéci samponnal, teljesen nyugodtan tűrte a fürdetést. A két másik kutyánkkal azonnal teljes volt az összhang, hatalmasakat játszottak. (legalább ez utóbbi megmaradt)

Majd mintha valamit elvágtak volna. (leszögezendő soha egyetlen ujjal sem bántottuk!)

Elkezdett hirtelen iszonyatosan rettegni. Mitől? Mindentől. Holnap utánig sorolhatnám. De vegyük alapul, hogy a semmitől is fél. Szóval ha egy tárgy le van rakva valahova és ő megszokja, hogy ott van, ha elvesszük onnan megijed, ugatja a helyét. Retteg minden embertől, retteg a bevásárlástól, az új bútoroktól, egy új laptopot hetekig ugatott ha bekapcsoltuk, a kapun lehetetlen kivinni, ha nyílik a kapu rohan befelé, a hámot sem lehet ráadni. Attól is fél, ha más tányérban kap vacsorát, vagy ha egy máskor üres székre lerakok valamit. Mindegy, hogy mit. Nem mer odamenni, hátrál, ugat, látszik, hogy retteg, de attól is fél ha felveszek egy sapkát, mintha nem ismerne meg.

Jelenleg aktuális lenne az oltása és az ivartalanítása, de az orvos nem akarta már elsőre benyugtatózni, adott idegrendszer javító cseppeket, de semmit nem ért. Konkrétan kivihetetlen a kapun kívülre, elképzelni nem tudjuk mit művelne a kocsiban vagy az utcán, vagy a rendelőben.

Mitől kezdhetett el így félni? Mi traumatizálhatta ennyire utólag?

Minden valaha volt és jelenleg meglévő kutyánk is menhelyi vagy utcáról mentett, volt akivel eleinte nehezebb volt, de mára egy édes pusziosztó kis szeretetbomba lett, de ilyet soha nem tapasztaltunk aki később kattant meg :(( nagyon sajnáljuk, hogy ennyire fél mindentől meg a semmitől is. Hogyan lehetne ezen hosszútávon javítani? Hogyan segíthetnénk neki? A nyugtató max egyszeri megoldás egy orvoslátogatásra, de mi hosszútávú megoldást szeretnénk. Vagy ő már így marad?

Közepes testű, 25kg körüli, édes pofa, elképzelni sem tudom mi lett volna vele, ha nem nálunk landol hanem valahol vidéken ahol házőrzőnek szánják amikor még a falevelektől is fél.