Melyik időszak a legnehezebb nevelés szempontjából? Fajtát is írjatok, illetve, hogy mennyi idősen került hozzátok.

Vizsla, 9 hetesen került hozzám.

A kölyökkor viszonylag zökkenőmentes volt, nyilván amíg lefektettük a szabályokat volt néhány kigyomlált szobanövény és kibelezett plüssjáték, 1-2 megcsócsált cipő a fogváltás időszakában, de egy-két alkalom után teljesen megértette, hogy bent mihez szabad nyúlni és mihez nem, két szétcincált növény után a harmadiknál már elég volt szólni, utána szólni se kellett, békén hagyott mindent, amiről letiltottuk.

Séta közben meg egyenesen álomkutya volt, mintha az árnyékom lenne első szóra jött, se másik kutya, se játék, se semmi nem volt olyan érdekes, mint én. A földről felzabálással sem volt probléma, ha időben észrevettem a fújra azonnal ott is hagyta és jött oda hozzám a dicséretért. Tényleg főnyeremény volt, sokan meg is állítottak az utcán, hogy ilyen jól nevelt már ilyen fiatalon, biztos nagyon értek hozzá, én meg csak szabadkoztam, hogy ő ilyen, emögött nincs semmi hatalmas tudás vagy tapasztalat, egyszerűen csak sokat gyakorolok vele. A kutyasulis foglalkozásokon igazi kis eminens volt, mindent gyorsan megtanult, más kutyával sosem balhézott.

Aztán kamaszként égedelem rossz volt, mintha sose tudott volna semmit, az addig tökéletesen behívható kutyának percekig kiabálhattam, mintha nem is léteznék, volt egy olyan behívószavam, amit addigra rongyosra gyakoroltunk, amiről tudta, hogy arra azonnal, bármilyen helyzetben jönni kell,abból nincs ismétlés, nem egy sima gyere-gyere, de mintha sose hallotta volna. Gyakorlás közben simán faképnél hagyott, ha úgy ítélte meg, hogy az egyik fűszál érdekesebb, mint a jutifalat, ami nálam van. Volt éhségsztrájk is, az a kutya, amelyik 3 hónaposan még a száraztápért is kiköpte a földre szórt virslit, ha azt kértem, a szarvashúsra csak húzta az orrát. Bent a régi rossz szokások is újra előjöttek, bár azokat sikerült időben elfojtani. Az addig szociális kutya teljesen bezárkózott, nem volt kedve játszani a többiekkel, inkább elhúzódott és ez a szociális viselkedés azóta se javult lényegesen, pedig ebben is mindent a nagykönyv szerint csináltunk, jártunk oviba, mellette minden nap vittük kutyás társaságba is, de ezt a részét már elengedtem.

És az a furcsa, hogy ezt nem tudom egy eseményhez kötni, nem találom a kiváltó okot, olyan, mintha hirtelen a semmiből jöttek volna elő ezek a problémák, és utólag visszagondolva biztos, hogy nem kezeltem minden helyzetet jól, de egyszerűen én is le voltam döbbenve, amikor először nem jött vissza vagy kezdte el a szemem láttára felzabálni a lócitromot.

Most 4 éves, egy nagyon jó tréner segítségével sikerült is helyretenni a dolgokat, most már újra álomkutya, kint és bent is figyelmes, engedelmes, de ez nagyjából 1 év kőkemény munkája volt. Persze hallottam róla, hogy a kutyáknál is van kamaszkor, amikor kicsit lázadoznak, feszegetik a határokat, de mégis furcsának tartom, hogy egy addig tökéletesen működő kutya ennyire kifordult magából. Lassan szeretnék még egy kutyát és kíváncsi vagyok, hogy hogyan lehetne megelőzni azt, hogy egy jól megalapozottnak tűnő kutya így megváltozzon, amikor elkezd kamaszodni. Ami tényleg azért nehéz, mert az elején úgy tűnt, hogy mindent jól csinálunk, hiszen behívható volt, engedelmes, álmunkban sem gondoltuk volna, hogy később ilyen nehézségekkel kell megküzdenünk.