Megőrülök a gyászba, mit csináljak?
Tegnap este hányt az idős, gyengécske kutyám, ezzel kezdődött minden. Amíg összeültünk a mamámékkal szilveszterre meg kicsit jól érezni magunkat, valójában akkor fordult minden rosszabra. Éjjel is hányt még párszor, délelőtt meg félelmetesen nem volt életjele, haldoklott. 4-kor volt rendelés, akkor vittük el orvoshoz, már zihált és fuldoklott, mert a gyógyszerét kihányta. Szívelégtelen volt, vízhajtót szedett, volt egy nagy daganat is a lábán, és fájtak az ízületei. Sajnos idő előtt összeszedett ilyen bajokat, ami hamar levett az aktivitásából. Egy jó éve már sétálni se vittük a másik kutyával. Amíg nem jött ez a 4 óra, én nagyon ideges voltam, és éppen nem dolgozó orvosokat hívogattam hiába.
Sajnos a kiskönyve szerintt épp ma 13 éves. Ez milyen már. Ezért is bizakodtan, ilyen csak nem történhet.
Én alig ettem ma és órák óta sírógörcseim vannak, sehogy se enyhül semmi. Mindkét szemem be van vérezve mint egy rossz drogosnak, a sok sírástól.
Azóta is egyedül vagyok. Ő volt nekem a sláger, 11 évesen kaptam úgy, hogy már nagyon vágytam egy kutyára, tehát minden hülyeségemben benne volt és vele nőttem fel.
Közben ilyen dolgok jutnak eszembe, hogy egyszer majd találkozunk (az életem végén), vagy hogy hogy fogjuk "elmondani" ezt az örökboldog "testvérének", a másik kutyánknak? 2009-2021-ig volt csak jó nekem, ez a ronda év inkább soha ne jött volna el! A naptárba rajzoltam mára egy nagy fekete keresztet és hogy nagyon hiányzik.
Bent aludt a bejárati ajtó után, és amikor mentem valahova késő este vagy éjjel a házban, félig eltakartam a telefonom vakuját, hogy ne zavarja, de én lássak. És hogy ez nem kell többször.. Most is fekszik a dobozában, csak élettelenül, és egy másik helyiségben. Megszakadok már, érzem hogy mindjárt elérek valami megengedhetetlen, ronda végpontot a tűrőhatáromban.
Nem, teljesen egyedül vagyok. Ez nagyon sokat nehezít a dolgon.
Kezeltük a betegségeit amennyire lehetett, még mindig. Szerintem nem szenvedett, maximum vegatált. Vigyázva volt mint egy porcelán.
Attól, hogy beteg volt és gyógyszeres kezelés alatt állt, illetve csökkent az aktivitása még nem feltétlenül szenvedett. Orvoshoz is gondolom rendszeresen járt, a gyógyszerek beállítása miatt, kontrollra.
Élhetett a betegsége ellenére is boldogan, attól, hogy beteg nem kell elaltatni.
Kérdező, nem kell tenned semmit, gyászold meg nyugodtan. Normális, hogy így érzel. A kutyus szeretette örökre veled marad, azt nem veszítetted el.
Sajnálom.
Az én 8 éves yorkie-m december 30-án, este epilepsziás rohamot kapott, ez már nem az első volt neki és minden roham után egyre gyengébb és elesettebb lett.
A mostani roham több, mint egy órája tartott, amikor az állatorvosunkat felkerestük, de ő egyéb okok miatt nem rendel egy ideje.
Aztán éreztem, hogy nem szabad önzőnek lennünk, ő már nem az a vidám kiskutya, aki 2013-ban hozzánk került, maga alá vizelt gyakran, a vizet is kiborította, megvakult, agresszív lett.
A december 30-án történt roham végül közel 2 órásra nyúlott, így éreztem, meg kell hozni azt a döntést, amit egy beteg kutya esetében előbb-utóbb nem lehet elkerülni.
Több, mint 2 órája tartott már a roham, amikor az állatorvoshoz értünk és határozottan egyetértett abban, hogy egy ilyen hosszú roham után már az agykárosodás katasztrofális mértékű és ha túl is élte volna, valószínűleg még az eddigieknél is sokkal rosszabb állapotban "élt" volna tovább, így félretéve a saját érzéseimet és azt, hogy milyen virgonc volt évekig, döntenem kellett.
Nehéz volt, hiányzik, de nem lehetek önző és nem tehetem ki annak a kutyámat, hogy ilyen állapotban hagyjam őt tovább kínlódni.
Mielőbbi megnyugvást és sok erőt kívánok neked!
37-es vagyok!
Nem értem, hogy hogy lehet lepontozni azt, hogy egy szenvedő állatot nem kínoztunk tovább.
Mi ebben a rossz válasz?! Talán jobb lett volna, ha önzőségből a végsőkig hagyjuk szenvedni, csak azért, hogy ne kelljen elaltatni?!
8 évig volt velünk, megsirattuk, de ilyenkor nem szívből, hanem józan ésszel kell gondolkodni, és az már nem volt élet, amit ő élt.
Én például nem szeretnék odáig jutni, hogy magam alá ürítsek, és megvakuljak.
38-as! Én nem gondolkodom olyasmin, hogy ki kivel találkozik, mindenki abban hisz, amiben szeretne. :)
39:
Önzésnek tartom csak azért beavatkozni ez élet és halál természetes rendjébe és az utóbbit siettetni csak azért, hogy neked gazdának kényelmesebb legyen.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!