Utálom a kutyámat! Mit tegyek?

Én 11 éves koromban kaptam az első saját kutyámat, aki akkor 5 éves volt és kölyök kora óta a menhelyen sínylődött.

Sok munkába telt bemutatni neki a világot és őt is a világnak, de a világ legjobb kutyája lett belőle. Bár az alapok benne voltak, mert hihetetlenül tökéletes és imádnivaló egy természete van, meg bennem is, mert mindennek utána jártam és sosem adtam fel, hisz azért akartam a kutyát, mert éreztem, hogy hiányzik egy olyan élőlény az életemből, akivel kölcsönösen elfogadjuk és imádjuk egymást és csupán a halál választhat szét minket.

Mindig itt voltunk/vagyunk egymásnak, már 8,5 éve és egyedül azt bántam meg, hogy nem sikerült előbb rávennem anyumat, hiszem akkor nem kellett volna 5 éven át börtönben ülnie teljesen ártatlanul.

Szóval ezzel csak azt akarom, hogy nem minden gyerek ilyen buta, mint a kérdező.

És nem vagyok egyedül ezzel.

Minden setaltatas egy kocogas legyen. Nem tunsz oreg ek,h ne bird.

Zenet,vizet vigyel magatoknak.

Nyanyatempoban meg a nyugdijas anyam is kocog velunk.

Vmit ugyis sportolni kell. A kocogas minden sport kiserosportja.

Seta helyett gyorsabban vegzel.

Szerintetek komolyan elviszi kutyaiskolába, ha még etetni is unja?

Mutasd meg a szüleidnek ezeket a válaszokat.

Én kétlem, hogy bárki is komolyan gondolja azt, hogy utálja a kutyáját, de aki egyedül foglalkozik vele (és nem az az egyén aki gyűlöli az emberiséget és a kutyában látja az egyetlen értelmes lényt), abból néha előjön némi frusztráció.

Alapból nincs egy kerek képe egy első kutyás gazdinak arról, hogy mit jelent kutyát örökbefogadni és amikor szembesül a buktatókkal, okoz némi frusztrációt.

Amikor sorra tűnnek el a barátok, mert nem jut el az agyukig, hogy te nem tudsz éjszaka elmenni velük bulizni, mert a kutyával kell lenned vagy nem tudsz csak úgy random elszaladni otthonról, szintén a kutya miatt, ugyanúgy nem tudsz egész napokat velük tölteni, mert mondjuk meg kéne sétáltatni a kutyát (és ha magaddal viszed a kutyát akkor jön tőlük a gúnyos megjegyzés, hogy "NEM IGAZ HOGY NEM BÍRSZ KI EGY NAPOT A KUTYÁD NÉLKÜL!").

Ha már séta, akkor is sétálnotok kell, ha lázas beteg vagy, esetleg csak hulla fáradtan hazaestél és csak aludnál reggelig.

És a felelőségről beszélve, a kötött, számodra fontos programok is akármikor mehetnek a levesbe, mert a kutyádra vigyázó ember mégsem ér rá és nem találsz mást a helyére vagy megbetegszik hirtelen a kutyus, benyel egy vírust és nem mehet panziózni.

Emellett hiába foglalkozol vele eleget, ugyanúgy lehet beteg a genetikája miatt (vagy idegen emberek bal.f.a.s.zsága miatt), amiért ott van az aggódás, a hirtelen több tízezer, esetekben több százezer forint amit elő kell rántanod a zsebedből, a stressz hogy mit szólnak majd a munkában vagy az egyetemen, hogy el kell kérned magad, hogy elmehess vele az orvoshoz.

Aztán persze ne feledjük azt se el, hogy foglalkozhatsz te akármennyit is a kutyáddal, akkor is azt fogod visszakapni az emberektől, hogy te egy hülye állatkínzó vagy, mert bezzeg az ő Fifikéjük 2 évesen már felfedezte a rák ellenszerét, a te kutyád meg milyen már 7 évesen. Mindenért állatkínzó leszel egyesek szemében. Ha közterületen nem veszed le a pórázt, mert így akadályozod a szabadságaban, ha a kutya nem folyik el a hájtól, mert biztos ehezteted, ha a kutya bundája nem tetszik másoknak, mert milyen igénytelen, stb.

Lényegében a család és a barátok b.a.szogatbak, hogy egoista vagy, mert nem érsz rájuk a kutyád miatt, miközben megszakadsz, hogy kinyald az ő se.g.güket is, a vadidegenek cs.e.szegetnek, hogy állatkínzó vagy, mert a kutyád nem ismeri a pitagórasz tételt, miközben minden energiádat és idődet elveszi a kutyád, akinek próbálod a legjobbat nyújtani.

Persze hogy ha az ember ezekkel szembesül, okoz némi frusztrációt, de azt, hogy utálja a kutyáját őmaga sem gondolja komolyan, maximum tehetetlen dühében mondja. Őmaga is megérti hogy a kutya nem tehet róla és akármi negatív kiszalad a száján, az nem komoly.