18 éves lánynak melyik fajta a legmegfelelőbb kutya?

De ha megengedsz még egy ajánlást én ránéznék a Papillonra is.

Hasonló jellemmel bír,mint a pomerániai,de vele még hobbi szinten agilityre is lehet járni.

De,ha mégis sok időt venne igénybe az egyetem,gyerekek ez Pest nem vidék.

Van egy rakás napközi,ahol nagyon jól el vannak a kutyáink,és nem is drága,főleg ha a havi bérletet veszed meg.10-es körül van,a parkoló bérletem is annyi az autóhoz. :'D

Más kutyák is ott vannak játszani egész napra,szabadon vannak,van sok gondozó,ha akar vissza vonulhat egy fekhelyre pihenni a zárt térbe..

A pomiból kevesebb aggresszívet láttam, simulékony kiskutyák, de nagyon hullik a szőrük.

Máltainak nem hullik a szőre, de őket már évek óta szaporítják, így rengeteg az ideggyenge, de ebből is láttam már kiegyensúlyozott kutyákat.

Tök ügyes vagy, hogy ennyire tudatosan választasz fajtát. Szóval szerintem kb. tök mindegy, illetve itt, ezen a ponton lépnek be az egyéni preferenciák.

Néhány dolog, amiről nem írtak a többiek, vagy nem így:

- Tenyésztő az is, aki az alapvető minimumot odateszi: kennelnév, tenyészszemle, szűrések, alombejelentő, törzskönyv. Tenyésztő az is, aki odafigyel az anyakutyára, a lehető legoptimálisabb körülményeket teremti neki és az érkező kölyköknek (orvosi ellátás, táplálás, mozgatás, stresszmentesség stb.), odafigyel kölykökre, a kezdeti szocializációra (ne kutyákra gondolj: tárgyak, hangok, textúrák, emberek), odafigyel a szobatisztaság elkezdésére... Érezhetően nem mindegy. Nem tudom, te hogy vagy vele, de ha én valaha eljutok odáig, hogy kiadok Xszázezer forintot fajtatiszta kutyáért, akkor tényleg induljon JÓL az a kutya.

- Ha jól tudom, a papillon legalább olyan ritka, és ugyanúgy megkérik az árát, mint a pomerániainak. Ellenben vészesen okos és agilis. A border collie-hoz szokták hasonlítani, nem csak külsőre).

- MINDEN kutyával lehet hobbi szinten agility-zni, akik orvosilag alkalmasak rá és akik élvezik. (Akinek orvosilag ellenjavallt, annak a hoopers lehet, hogy menni fog.)

- Ha már itt tartunk, társasági kutyáknak, ölebeknek nagyon szüksége lenne arra, hogy az elfogadható minimumon (alap engedelmességi feladatokon, pórázon fityegésen) túl is foglalkozzon velük a gazdi. Tehát fontos, hogy menj vele természetbe is kirándulni, ne csak a városban legyetek elveszve. Illetve tök jó lenne, ha lenne valami közös hobbitok. Láttam már bichon frisé-t agilitizy-n, francia bulldogot mantrailingezni, baromira élvezték.

- Nem írtad, hogy hol laksz. Budapest egy rémesen zsúfolt, nyüzsis város: emberek, kutyák, autók, busz, villamos, troli, metró egymás hegyén, hátán: hatalmas kihívás egy bármilyen kutya számára. Falu, kisváros, sőt, akár egy megyeszékhely is sokkal nyugisabb tud lenni. Ha hamarabb lesz kutyusod, mint ahogy költözöl, azzal tudsz segíteni magatokon, hogy fokozatosan(!) szoktatod nyüzsihez is. Meglepően sok olyan kutya van most a látóteremben, aki falun, tanyán, kertvárosban, város szélén él, a gazdival szinte csak kifelé mennek a természetbe (tök jogosan), viszont városra sosem lett szocializálva, ezért működésképtelen (szétesik, lefagy, rémüldözik, ezer felé szaladna a sok ingertől stb.)

Emészthető-e ez így?