Mikor érdemes új kutyát “beszerezni”?

Többlaki életet élek. Otthon a családi házban van 2 idősödő kutya (nem túl aktívak már, szinte egész nap alszanak, a nyugit szeretik) anyumnál. Hivatalosan az én kutyáim, mert elvileg, ha én nem akartam volna kutyát akkor nem lenne kutya. (Papíron anyum kutyái, az egyik 100%-ig anyumhoz ragaszkodik inkább, a másik talán inkább hozzám)

Egyetem miatt én 300 km-re vagyok. Volt, hogy felhoztam ide azt a kutyát, ami igazán az én kutyám, de neki sok volt az utolsó alkalom már. Eddig élvezte, de mostmár érződik, hogy sokkal kevesebb energiája van.

(Plusz örökség révén van egy lakásom is, így sok időt vagyok ott a kutyákkal, ha hazamegyek)

Megismerkedtem egy örökbefogadható kutyával és beleszerettem. Anyumnak fel se merem vetni. Egy ilyen fura állapotban vagyok, hogy már a dolgok nagy részében nem függök tőle, de egy ilyen dolgot nem akarok meghozni, mivel őt is érintené. Pl. azért ha hazamegyek még a közös otthonunkba megyek haza, meg sok közös programunk van

Nincs már túl sok hátra az egyetemből. Utána a szülővárosomban tervezek elkezdeni dolgozni. Elköltöznék teljesen otthonról. A kutyákat nem tudnám magammal vinni, mert ők 10+ éve otthon szeretnek élni. A valóban én kutyámat el-el tudnám hozni, de tartósan nem lehetne velem (egyedül nincs el, mert a másik mindig vele volt, de egymáshoz nem ragaszkodnak, csak a megszokás, hogy ott a másik).

Mivel sok változás lesz akkor az életemben, úgy érzem jó lenne egy biztos pont, egy olyan kutya, aki már hozzámszokott, fiatalosabb, jobban viseli a változásokat. Vagy akkor fogadnék örökbe egy kutyát (mert akkor már nem akarok egy teljesen saját kutya nélkül lenni), csak akkor a sok változás mellé még egy új társat is meg kellene szokni.

Anyum valószínű azt mondaná, hogy akkor legyen új kutyám, ha már nincsenek meg a mostaniak. Én azt fájdalmasnak érzem nagyon, úgy érzem, jobban átsegít az elvesztésükön, a gyászon ha van már egy kutya velem.