Anyukám fél a kutyáktól, de én mindenképp szeretnék. Mit tehetnék?
Ez már nem csak fellángolás, hanem egy nagyon régi és mély vágy, amelyet már minden lehetséges szempontból átgondoltam. A körülmények is többnyire adottak, viszont a szüleim részéről az egyetlen kifogás az, hogy anyukám fél a kutyáktól.
Hozzá kell tennem, hogy nem kopót és 2-3 éveset szeretnék, hanem egy fiatal kutyust, akit együtt tudnánk felnevelni...
Köszönöm mindenkinek, sok hasznos tanácsot írtatok és még az is lehet, hogy a félelmet reálisabban látom. :)
Jah és csak hogy mindenkit megnyutassak, aki azért aggódik, hogy kisgyerek és nem törődöm vagyok:
Felnőtt vagyok. Az egyetem miatt legalább 5 évig még itthon fogok lakni (és még havi bevételem is van ;) )...
Mennyire fél a kutyáktól?
Anyukám, ha meglát egy 15 kg feletti kóborkutyát az utcán, hátraarcot tol és megy haza, néha hisztizik is egy sort.
Nekem viszont direkt azért lett kutyám, hogy én ne féljek, kölyökként került hozzám és anyukám annyira imádja az első perctől, hogy sokszor együtt is alszanak. A kölyköktől amúgy egyáltalán nem fél és a rokonok kutyáitól sem, akikben láthatóan semmi aggresszió sincs és kölyök kora óta ismeri őket.
Mikor gyerek voltam, sokszor vitt kutyasuliba, ott is gyakran rátört a pánikroham szerűség, mikor megérkeztek a dobik meg a rotik.
Nem hiszem, hogy egy három hónapos szőrgombóctól, aki majd szétesik annyira csóvál és bepisil örömében félne bárki is. Anyukád lehet, hogy inkább undorodik a kutyáktól, nem akarja a szőrt, és a piszkot takarítani.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!