Kutyások? Hallgattátok ma reggel a retro rádiót?

Kérdező, kénytelen leszel elárulni mi volt a téma, mert ahogy nézem, nem sok kutyás hallgatta...

(gondolom te a kutyagyűlölő vagy az oldalról, és valami kutyagyűlölő témát boncolgattak Bocsiék)

Kíváncsiságból rákerestem, hátha van róla valami bejegyzés, nem tudom, azt találtam-e meg, de amit találtam, vannak ott azért fura vélemények, amikkel nagyon nem tudok egyetérteni, pl. tacskó kinti kutyaként való tartása.

Nem tudom, mit beszélgettek, nem hallgatom Bocskort, így nem tudom, hogy mit mondott pontosan, esetleg leírhatnád.

Azt tudom, hogy a kutyás közösség nem egységes, sok téren vannak nézeteltérések, kezdve azzal, hogy honnan legyen a kutya, mit egyen, mik a jó tartási körülmények, a tanításon, nevelésen át az állatorvosig, és hogy milyen viselkedés elvárt... stb. Még kutyaiskolák is eltérő módszereket alkalmaznak.

Nincs két egyforma kutya és nincs két egyforma gazdi sem.

Pont hallgattam munkába menet, épp elkaptam, hogy kutyás téma van, ezért meghallgattam.

Az a baj, hogy amennyire hallottam a kutyákra volt kiélezve, Bochkor erősen macskás amúgy, a kutyákat meg nem kedveli, én meg pont fordítva vagyok. Ha vendégségben vagyok és az ottani kutya összenyálaz, az engem kevésbé zavar, mint mikor a macska felugrál mindenhova, pl. az asztalra, amiről én is ennék. Mondjuk ekkora hisztit ebből sem csapnék, mint a műsorban.

Azzal amúgy egyetértettem, a gazda kötelessége fegyelmezni a kutyát és nagyon sok az elkényeztetett, rosszul nevelt kutya. Kezd a "kutyaistenek" kora lenni. Nekünk is van két kutya, mi háziállatnak tekintjük őket, vagy maximum falkatagnak. A családtag kifejezést nem is szeretem. Van egy hierarchia: én vagyok a gazda, vagyis az ő szemszögéből a falkavezér, ő meg az állatom. Nem vagyunk egyenrangúak. Biztosan nem engedném ugrálni a vendégekre, szükség esetén simán kennelbe tesszük, főleg, ha gyerekek is jönnek.

18-19, Szóval akkor jól gondoltam, a kutyautálat adta a műsor témáját. Még mindig nem tudom, hogy pontosan mire gondoltak amikor arra utaltak, hogy sok kutyás szándékosan engedi rá a kutyáját másokra. Ebben a témában kétféle véleményem van. Ha idegen helyen (pl. utcán, parkban, tömegközlekedésen) valaki ráerőlteti a kutyáját idegen emberekre, azt nem tartom helyesnek, és egyetértek velük. De ha azon voltak kiakadva, hogy pl. elmennek egy ismerőshöz, aki köztudottan kutyás, és az nem hajlandó elzárni a kutyát, amíg ők ott tartózkodnak, na abban nem értek egyet velük. (Hacsak az a kutya nem elképesztően neveletlen, vagy veszélyes)

Nem érdekel ki akad ki, vagy ki nem, nálunk a kutya családtag kategória, még ha ettől annyian rosszul is vannak. A kutyám velem él, minden nap ott van velem, nagyon sok mindent együtt csinálnuk, és ezen senki kedvéért nem vagyok hajlandó változtatni (körmös vagyok, sokszor a szalonban is velem van). Mielőtt valaki először látogatóba jön, mindig a tudtára adom, hogy kutyás ház vagyunk, így ha ide szeretne jönni, el kell viselnie minden velejáróját. Hozzon játszóruhát, vagy adok én neki valamit, mert minden igyekezetem ellenére lesz szőr a ruháján. El kell viselnie, hogy érkeztekor a kutyám üdvözlésképpen körbejárja, és megszagolgatja, majd szarni fog a fejére, nem fog foglalkozni vele különösebben. Ha valaki azt mondja ezt nem szeretné, nincs harag, találkozhatunk nála, vagy egy semleges helyen. De azt hiszem a saját házamban jogom van a saját szabályaim szerint élni.