Gyerekekkel nem barátságos kutya gyerekekhez szoktatásában hogyan sikerült pozitív változást elérned, mi volt a menete, mennyi idő, és meddig sikerült eljutni?
Mentett ivartalanított felnőtt kistestű szuka kutyám van, nincs gyerekem, az előéletét nem tudom. Viszont eljutottam vele addig, hogy leállítható a legtöbb számára kellemetlen ingerre. Felnőttekkel könnyebben barátkozik, ha tiszteletben tartják, hogy több türelem kell hozzá, vagy ha valami étel van náluk, amit érez, a gyerekek vehemenciáját viszont soknak érzi, tőlük elhúzódik, kevésbé engedi közel őket.
Van pár szülő a környéken, akik korrektek, nem engedik a gyereket, hogy lerohanják a kutyát, de látom a gyerekeken, hogy örülnének, ha a kutyám elfogadná őket, és igazából én sem bánnám, ha a jobban nevelt gyerekekkel barátságosabb lenne, akikkel én is jóban vagyok, csak ha én adok nekik a kutyám jutalomfalatából, hogy adják oda neki, akkor egyből féltékenyen jelzi, hogy az az övé, felnőtteknél, akikkel jóban vagyok és ezt a módszert használtuk, ilyen nincs, ott valahogy tudja, hogy azt ő fogja kapni, csak mástól.
Tapasztalatok érdekelnének elsősorban.
" milyen emlékek hagytak benne ilyen nyomokat "
Valószínűleg, hogy az égvilágon semmi nem történt vele, egyszerűen szocializálatlan. A te kutyád ráadásul tök ügyesen kezeli a helyzetet, egyszerűen kifordul a szituációból. Légy rá nagyon büszke :)
Amin lehetne javítani:
- "leállítható a legtöbb számára kellemetlen ingerre" Az ilyen jellegű viselkedés módosításnak az a lényege, hogy a kutya számára zavaró ingereket a kutya számára semlegessé vagy akár pozitívvá teszed. Tehát a probléma okát kezeled: "ha Mari néni biceg a járókerettel, akkor csudajó dolgok történnek velem, fincsi falatokat kapok, tehát a járókeretes Mari nénivel találkozni jó". Ezzel szemben, ha "leállítod" a kutyát, akkor tulajdonképpen az önkifejezését állítod le, ő attól még ugyanúgy félni fog Mari nénitől és a járókeretétől. Ez így érthető?
- a gyerekek külön rovat. Nemcsak méretük más, mint a felnőtteknek, hanem a mozgásuk, a vokalizációjuk... fegyelmezéssel semmit nem érsz, max. ha kitömöd őket :)
- úgy látom, hogy van "használható" szülő-gyerek a környezetedben. Azt megteheted, hogy elmagyarázod nekik, hogy félős a kutyusod, és nagyon sokat segítene neki, ha megnézhetné őket messziről, hogy sétálnak, játszanak, ami éppen. Amit fontos hangsúlyozni, hogy folyamatosan olvasod a kutyád testbeszédét és olyan távolságból vagy közelségből nézitek a gyereket, ahol a kutyád még kényelmesen érzi magát. A nyugalmát jutalmazod.
" mennyi idő, és meddig sikerült eljutni?"
Ez attól függ, hogy milyen mély a probléma, mennyire rögzült a viselkedés a kutyában, milyen ügyes a gazdi és mennyire tud segítőkész embereket, gyereket találni a környezetében. Másrészt tudom, hogy mennyire kellemetlen egy kevésbé szépen viselkedő kutya a póráz végén, de ettől még ne siettesd a folyamatot. Ha túl gyors a tempó a kutyád számára az pont, hogy visszaveti a fejlődését.
Hogy érte-e kellemetlenség, azt nem tudom, az ideiglenes befogadója udvarára vemhesen lógott be, és ott lefialt, hogy azelőtt mi történt vele, hol élt, hogyan élt, hogyan vemhesült, az kérdőjel.
A jutalmazást alkalmazom folyamatosan, úgy értem a leállítást, hogy pl. mondom neki, hogy "hagyd", akkor nem kezd el örjöngni, hanem tényleg rám figyel, nem akarja leszedni a biciklist a drótszamárról (az is probléma volt), nem ugat vissza a rá ugató másik kutyára, hanem jön szépen mellettem tovább, és persze a jó viselkedésre jár a finomság.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!