Mit tehetek lassan 4éves yorkimmal?

A kisgyermek és a kistestű kutya nagyon ritkán jön ki.6 éves kortól ajánlott ilyen piciket venni.

Yorkie,bichon,Shih tzu,egyik sem kisgyermeknek lett tervezve.

Mopsz az egyik olyan ami kifejezetten jó gyerekek mellé,mert egyszerűen az a fajta türelmes ezekkel szemben.

De mivel már a kutya meg van sok mindent nem tudsz tenni.Trénerrel lehet próbálkozni,átvészelitek egy pár évig a hülyeségét és próbáljátok elkerülni hogy bele kapjon a kisgyermekbe,vagy oda adjátok valaki olyannak akinek nagyobb gyerekei vannak vagy nincs is.

Yorkik valóban nem szeretik a gyerekeket, az enyém pl. ki nem állhatja őket, pedig jól nevelt kutya, de meg nem engedné, hogy hozzáérjen egy kisgyerek. Nem harapna, de elmenekül.

Valószínűleg a tréner lesz a megoldás, kitartás!

Nem példa nélküli jelenség hogy a kiskutya (aki sok családban babapótló szerepet is betölt) simán féltékeny lesz az új jövevényre mert azt érzi hogy mindaz a figyelem amit eddig ő kapott, az most a babának megy.

Azt kell megértetni a kutyával hogy ez nem egy versengés a szeretetért, itt az új jövevény nem az ő szintjére került be a hierarchiába, hanem van egy új családtag aki ugyanúgy a gazdám, mint a másik kettő, ergo a családi hierarchiában fölöttem áll. Ezt pedig úgy lehet hogy a kislánnyal is dolgozik a kutya. Próbáltatok már jó dolgokat, de nem teljesen, vagy nem jól csináltátok.

- adjon neki a kislány enni, de ne együtt, hanem ő (nyilván felügyelet mellett). Nála legyen az étel, ő legyen az aki megvárja hogy a kutya megnyugodjon, mielőtt odaadja neki.

- jutalomfalatot a kutyának nem dobálunk csak úgy (a semmiért miért is kap jutalmat?:)), adjon neki a kislány feladatot (ül, fekszik, marad, pacsi, hozd vissza, ami éppen megy) és azt jutalmazza.

- az is egy jó gyakorlat, hogy a kislány kimondja a kutya nevét és ha az belenéz a szemébe akkor azt jutalmazza.

- de a legjobb a séta (egy ilyen pici kutyát egy gyerek is nyugodtan sétáltathat), egyfelől megtanulja a kutya hogy a gyerekre is hallgatni kell, másfelől rögtön hozzáköti a gyerek személyét egy pozitív dologhoz, a sétához

Nyilván ezek a dolgok csak akkor fognak működni hogyha a te (te meg a férjed?) viszonya rendben van a kutyával, hallgat rátok, nem tiszteletlen, nem mindig az van amit ő akar, etc., mert akkor csak azt kell megtanítani neki hogy ugyanazok a szabályok érvényesek a gyerekkel való kapcsolatra és kommunikációra is. Séta közben is ugyanez érvényes, ha veletek is úgy sétál hogy össze vissza rángatja a pórázt, oda megy ahova kedve van, akkor áll meg és akkor indul tovább amikor ő szeretne, mindenhova ő megy be, mindenhonnan ő megy ki először, etc. akkor a kislány hiába "sétáltatja", sőt, ne is tegye.

Na, száz szónak is egy a vége, ha a fenti gyakorlatokat helyesen és következetesen hajtjátok végre heteken-hónapokon keresztül akkor lesz jó eredménye. De csak akkor ha amúgy egy jólnevelt, jól szocializált kutyáról beszélünk:)

Szóval.... van egy 4 éves yorkid X éve traumatizálta egy nevetlen gyerek, X éve emiatt minden gyerekre ordít... de te nem kezelted a félelmeit, még úgy sem, hogy mindeközben saját gyereket terveztetek, vártatok, neveltek. UGYE az megvan, hogy itt nem a kutya a nem okos?

A gyerekek amúgy is különleges esetek, iszonyatosan más a mozgásuk, a vokalizációjuk, mint a felnőtteknek, ezért a gyerekekre külön szocializáljuk. Még akkor is, ha nincs velük rossz élménye.

A másik, hogy a kutyád vegytisztán kommunikálja, hogy FÉL, NEM szeretne a lányoddal barátkozni. Te meg fosod le nagy ívben.

A kitérés, az elszaladás kommunikáció.

A morgás is kommunikáció. És baromira örülj, hogy SZÓL és hisz benne, hogy kezeled neki a helyzetet, mert a morgás után általában a kicsattanás jön...

Vannak finomabb testbeszédek, amiket az ember általában ignorál: szem fehérje mutatás, tekintet elfordítása, fej elfordítása, egész test elfordítása, íny nyalogatása (ha nem éhes vagy szomjas), ásítás (ha nem fáradt) stb. El kellene kezdened ezekre is figyelned.

Saját magadat és a gyereket meg el kellene kezdened arra átállítani agyban, hogy nem minden kutyát kell simizni. Ha valaha is sikerül elérni, hogy a kutyád kellemesen érezze magát gyerekek közelében, valószínűleg akkor sem a simi lesz a kapcsolódási pont, hanem az egymás közelében ücsörgés, közös séta, esetleg játék.

Rehabilitációhoz értő kiképzőt keress, aki felfogja, hogy a kutya fél és esze ágában sincs averzív módszereket használni (pórázrántás, zörgős üveg, alpharoll stb), mert azzal csak rontani lehet a helyzeten.