Mentett kutyád mikor illeszkedett be a családba?

Nekem körülbelül egy év volt mire kialakult az a kölcsönös kapcsolat ami kellett ahhoz,hogy egyikünk se idegenkedjen a másikhoz.

Első látásra ő volt az a "na ő nekem kell" kutya,de ettől függetlenül köteléknek kellett kialakulni mindkettőnk részéről.Nem volt egyszerű,szép lassan minden erőltetés nélkül nyitottam én is,ő is.:)

3 eves ivartalanitott kant hoztam, nem is kezdo kutyasnak valo bullt, igazabol elso talalkozasnal is elfogadott, ugy ahogy hallgatott rám. Par hét kellett, hogy bizzon is bennem, most kicsit tobb mint 1 ev utan ugy erzem rendben van a kapcsolatunk, megbizhato kutya lett. Parommal kicsit nehezebben ertik meg egymast, tipikus egygazdas kutya.

A masikat 3 honaposan hoztuk ki, neki ugye semmi traumaja nem volt, o tenyleg elso perctol beilleszkedett, velunk is es a masik kutyaval is felhotlen a viszony.

Szerintem sok múlik a te viselkedéseden is, hogy mennyire mutatod ki, hogy örülsz neki, hogy szívesen veszed, ha odajön hozzád, de közben meg nem erőlteted rá magad.

Nálam kétszer volt idi, először egy félős kutyus, kivették a kocsiból az állatorvos előtt, egy másik önkéntes vette akkor át, már 10-20 perce állt vele a hidegben, de a kutya meg sem moccant, mikor megérkeztem, feküdt a földön és rettegett. Legugoltam mellé, lassan, finoman elkezdtem simogatni és mikor láttam, hogy ő nem fog harapni, felemeltem és bevittem. Az első nap iszonyú sokat simogattam, kedvessen beszéltem hozzá és már akkor elkezdett bízni bennem, ha jött utánnam, legugoltam, simogattam pár percig és csak utána mentem tovább a dolgomra. A többi embertől ő is tartott és nem nagyon hallgatott rajtam kívül senkire, szerencsére akik örökbe akarták fogadni szintén így fordultak felé és egy óra múlva már rájuk is hallgatott, így a kutyusnak ők lettek a szuper gazdijai.

A másik idimet végül megtartottam, őt a meniről hoztam ki, pont mert már ott is csodásan viselkedett, megvolt a kapocs, róla felesleges lenne írni.

Sok ember észre sem veszi, de elutasítja a kutyák közeledését, aztán csodálkozik, hogy nem mennek, ha hívja őket. Hiába vannak otthoni ruhában, elugranak vagy (csak finoman) rászólnak, ha ugrana vagy bújna hozzájuk a kutus, ha meg megsimogatják, kétszer átsimítják és kész.

Amikor vettem a családi házunkat, volt itt 1 kutya. Nem tetszett annyira, de ha már itt volt, miért ne. Szegény másfél évig őrizte az ingatlant, csak etetni voltak itt.

A lényeg, hogy kb 1 év volt, mire bíztunk egymásban. Ő akkor már 7 éves volt. De soha nem bántam meg, hogy maradt, sőt, utána is csak olyan kutyáim lettek. Sajnos a sors csak 5 évet adott nekünk..... mikor meghalt, úgy bőgtem, mint 1 gyerek.

Szóval adj neki időt és magadnak is. Ez egy bizalmi játék, de megéri. Az emberekben is van aki nehezebben barátkozik.

Felnott kutyat (pitbull) hoztunk,azonnali puszi simi oleles kapcsolat. Olyan bizalom es kotodes van koztunk,mintha kisbabakoratol mi neveltuk volna.

Olelgetteti simogattatja magat. :)

A nem jon oda: tiszteletbol nem jon. A fonokhoz nem mehet oda senki andlkul ,h a fonok odahivna. Tanitsd meg falattal a visszahivast ,aztan oda tudod magadhoz hivni. Feljebb sorol a falkaban helyes modon.