Szerintetek mennyire lenne ez jó ötlet, illetve vann-e valakinek tapasztalata menhelyes kutákkal?:)

Oké,most meg mindent csinál amit kell.

És 5 év múlva? Nem fogod fel amit annyi ember leírt itt.

MOST Ő képes sok mindenre.Talán már jövőre SEM lesz képes a felére sem amire most képes.

Érted ezt?

Onnantól gondját kell viselnetek neki is és majd a kutyának is.

Ha megemésztetted és felfogtad ne vedd el a lehetőséget a kutyától se.talán olyan fogadná örökbe aki még 10 év múlva is megteheti,hogy aktívan mozog vele.

Nem a meghalás a lényeg.Nehéz felfogású..

Nem kell meghalnia ahhoz,hogy ne tudjon járni.Hogy ne legyen energiája egész nap minden tevékenység mellett kutyázni is.

Elég egy húzódás vagy csak simán a kor ahhoz,hogy máról holnapra tevékenységvégzésre alkalmatlan legyen.

Hiába akar kutyát,ha már nem tudja ellátni.A kutyával meg ne b*sszatok ki csak azért,mert nagymama esetleg ő maga se érzi,hogy már nem alkalmas valamire.

De úgyse ad ki menhely így.Hál istennek.

Hiába írtok neki akármit.Mondom,lázban ég az egész család,hogy az öreg lánynak valaki verseny szerűen minél hamarabb vigyen új kutyát.

Még úgy is,hogy ő nem akarja.

De persze most már nem,most már hogy leírtuk hogy legalább ameddig gyászol ne,most már várnátok...

Na ja.

Nem kell már neki kutya.Mire megszereti képtelen lesz ellátni úgy ahogy azt a kutya is igényelné főleg egy 3 éves aktív,fiatal kutya.

Nem fogja tudni lemozgatni,nem lesz minőségi étele,és alighanem orvoshoz is akkor jut majd,ha olyan baja van amire telik egy nyugdíjból.

De ha mégse...akkor se.Egy kutya felelősség,amire már neki nincs szüksége.

Amit még nem láttam leírva: menhely NEM ad ki ajándékba kutyát. Az menjen vele ismerkedni, akié lesz és pont.

És igen, a 3 éves kutya aktív, iszonyatosan éles váltás egy 17 éves vén csont után. Tök mindegy milyen nyugodtnak tűnik, ha nincs napi szinten biztosítva számára megfelelő fizikai és mentális fárasztás, akkor megoldja ő magának: ásik, rág, ugrál, szökik, ordít stb. stb. Szerintem bízz a nagyid ítélőképességében, hogy ezt be tudja-e vállalni.

Továbbá, szintén nem láttam leírva: attól, hogy felnőtt a kutya, még nem "kész" a kutya, tehát további nevelésre lehet szükség, a jó modora csiszolására stb.

Pl. én egy olyan főnyereményt fogadtam örökbe, aki 10 éves létére sosem élt házban, sosem sétált és gyereket sem látott közelről. Könnyű természete volt, de azért az ilyeneket mégis a nulláról kellett neki tanítani.

Ja,majd eldöntitek melyik kutya legyen a szerencsétlen áldozat.

Ez a legkönnyebb.Feltenni egy kérdést,megkapni rá a logikus és nemleges válaszokat majd sértődötten mert nem neked van igazad lépni.

Ostoba.

Nem olvastam el a kommenteket szóval nem tudom hogy mire jutottatok, de biztos hogy nem fog kiadni a menhely úgy kutyát hogy a gazdijelölt nem is tud róla, hiszen minden épelméjű ember tisztában van vele hogy meglepetésként ajándékozni élő, érző lényt agyament dolog.

Sőt, a menhelyesek kifejezetten mérgesek az olyan emberekre akiknek ilyen dolgok pattannak ki a fejükből, mert nekik csinál plusz munkát amikor az ajándékozottnak nem kell az állat és menhelyre kerül. Ezért onnan eleve ezért sem fogtok így kutyát kapni. A másik hogy az ismerkedős szakaszban neki kéne járni hozzá, azt kell látniuk hogy a gazdijelölttel milyen a kémia, nem a gazdijelölt rokonaival.

Én mentéspárti vagyok, annak ellenére hogy annyi kutyát vehetnék amennyit akarok, soha nem vettem, mindig menhelyes, utcán talált és sintértelepes kutyáim voltak, és örülök ha arról olvasok hogy más is a mentésen gondolkodik vásárlás helyett, plusz abba is külön beleremeg a szívem mikor valaki egy felnőtt kutyának akar esélyt adni, de ezt nem így kell intézni. Meg kell várni hogy a mama kiheverje a kutyája halálát, és hogy ő maga akarjon új kutyát. Volt olyan kutyán akit három évembe telt kiheverni, addig nem hoztam újat, mert ezt nem lehet sürgetni meg erőltetni. Csak akkor szabad megint felelősséget vállalni egy új életért, ha az ember maximálisan készen áll rá.

Jó ötlet a mentés, de majd akkor legyen új kutyája, ha ő maga akarja.