Van olyan hogy kutya és ember nem passzolnak?

Nálam is volt előző kutyámnál, bár ma már másképp csinálnék sok mindent.

Túlszaporított kutya volt, valami keverék, de napi 7-8 séta mellett is összesz.rta a lakást, meg rápisilt a ruháimra, kiszedte a macskaürüléket az alomból amit megevett. Hiába kakilt sétánál, akkor is a lakást csinálta szét. Minden kutyának neki akart menni, valami napóleon szindróma lehetett az nála. Négy kutyaiskolából tárták szét a kezüket az oktatók, hogy hát ideggyenge.

Négy évig bírtam vele, majd rokonokhoz került, ahol tök jól érzi magát. Nincs agyon tutujgatva lehet az segített ott, nem tudom. Ma már szobakennelhez szoktatnám az biztos.

Persze.

A porckorong sérves, idős anyukám nem jönne ki jól egy folyamatosan rohangáló, aktív kutyával pl. :)

Szóval lehet ez simán fizikai dolog (Te mondjuk aktív vagy, de futni vinni egy lusta kutyát nem tudnál). Meg lehet személyiség is, pl. ha az adott kutya inkébb független típus, de te az a fajta vagy, akinek kell a folyamatos kontakt meg bújás. Vagy mondjuk az adott kutya a nyugalmat szereti, de te folyamatosan vendégséget meg bulikat tartasz.

Van, persze.

A leggyakoribb szerintem, amikor egy nagyon erős akaratú, határozott kutya kerül egy érzékenyebb, bizonytalanabb gazdihoz, vagy éppen fordítva, félős, önbizalomhiányos kutyának lesz egy nagyon határozott, maximalista gazdája. Én már mindkettőre láttam példát, az első esetben nyilvánvalóan a kutya teljesen a gazdi fejére nő, ő irányítja az életét miközben a gazda teljesen tehetetlennek érzi magát. De az sem jó, ha a gazdi egy akaratosabb személyiség és a kutya meg nagyon meghunyászkodó, teljesen meg tudja törni a kutyát és semmit nem fog igazi lelkesedéssel csinálni.

Szóval szerintem az fontos szempont, hogy habitusban passzoljanak, érzékeny gazdihoz nem való egy "mindent IS beleadok a célért" típusú kutya, ahogyan erős akaratú gazdához sem érzékeny kutya. Vagy legalábbis én így látom, sok kutyás ismerősöm van és igazán azok jönnek ki jól a kutyáikkal, akik ezekben passzolnak velük.

Persze valamennyire össze is csiszolódik a gazdi és a kutya, ha mindkét fél partner ebben és a gazdi hajlandó rá időt, energiát fordítani, feltéve ha a kutya is elég nyitott rá, alapvetően ragaszkodik az emberhez. Ismerek olyan kutyát is, aki szófogadó, engedelmes, mert a gazdája vért izzadt érte, de egyébként borzasztóan független jellem, egyértelműen látszik, hogy a kutya csak azért fogad szót neki, mert pontosan tudja, hogy ez az érdeke, nem pedig azért mert kötődne a gazdájához. Szerintem ilyen helyzetekben nagyon jól látszik egy jól nevelt kutyánál is, hogy úgy fogja fel, hogy neki ez az érdeke (mert mégis ettől az embertől kap enni és ez az ember nem fogja leszidni, ha megcsinálja, amit kér), vagy valódi kötődésből, mert tudja, hogy szereti a gazdája és jót akar neki, örül, ha megcsinálja a feladatot és a kutya törekszik rá, hogy örömet szerezzen a gazdájának.