Miért nem szabad büntetni a kutyát?

Büntetés nem csak a verés lehet, más büntetés is van, én pl. büntettem már azzal, mikor futiban nem bírt magával, hogy pórázra raktam és nem játszhatott a többi kutyával, de akkor és ott kell elcsípni a rossz viselkedést, ráhagyni pedig nem szabad. És természetesen a pozitív megerősítés nagyon fontos. Az enyém ugyan kistestű, de mentett, és tud ő is balhét csinálni, ha hagynám, nem hagyom. De egy nagytestűnél, ha nem kezelik a rossz viselkedést, abból nagy baj lehet, és kamaszként minden kutya bepróbálkozik, meddig mehet el, ahogy a gyerekek is.

Több-kevesebb kihagyással 50 éve kutyázok, így aztán remekül nyomon tudtam követni a nevelési mód liberalizálódását, ami nagyjából egybe esett Benjamin Spock gyereknevelési módszerének a terjedésével. Azelőtt a gyereknevelésben sem tartották ördögtől valónak a testi fenyítést, és alkalmazták is, ha a helyzet úgy kívánta. Én is kaptam, ha megérdemeltem, és részemről ez így rendben is volt. Persze adott percben nem imádtam érte az öregemet, de utólag mindig beláttam, hogy igaza volt. Tehát lévén, hogy ebben nőttem fel, én is alkalmaztam gyereknél, kutyánál egyaránt. Soha nem éreztem ezt elhibázott lépésnek. Persze nem agyba-főbe verésről volt szó, csak szükség esetén egy pofonról, ami alkalmasint jobban fájt nekem, mint aki kapta. Volt olyan gyerekem, akit soha nem ütöttem meg, de volt, aki az én szilaj, kezelhetetlen természetemet örökölte, és nála bizony elfért néhány saller. A kutyáknál ugyanígy. Volt, amelyiket sohasem kellett meglegyintenem sem, és volt amelyik elvárta a keménykezű nevelést.