Mit gondoltok a kutya eutanáziáról?

"Hogy tudnátok szembenézni a bűntudattal, hogy ti “öltétek” meg?"

Nem én öltem meg a kutyáimat.A kezelhetetlen betegségeik rontottak annyit az állapotukon,hogy azzal segíthettem rajtuk csak,hogy örök álomra hajtom a fejüket.

Mindhárom kutyámmal megszenvedtem.Az első kutyám 19 éves koromban távozott.Anyám mellett nekem csak ő volt.Mire haza értem az iskolából már kint volt az állatorvos anyám zokogott felette.Szívrohamot kapott,de újra tudta éleszteni,kihívta a dokit.

Megvizsgálta,és jobbnak látta,ha altatjuk.Még csak rám sem hederített.Élt,de meredt előre,és furcsán zihált,azt mondták abból az állapotból ha ki is kerül újabb szívrohamok várnak rá.

A szőnyegen ment el,3 órával később(!!) találtunk valakit aki elvitte onnan végre,nagyon rossz volt ránézni,de elnézni sem tudtam.Vártam,hogy majd megmozdul mielőtt oda érnek és ez az egész meg sem törtent..Egy halott élőlény amit előtte élőnek láttál fel sem fogható,hogy többet nem fog mozdulni.Be sem engedtem anyát a nappaliba,nagyon ki volt.Körülbelül 7 éves voltam amikor kaptam a kutyát,mintha a testvérem holtteste feküdt volna ott.

A hamvait a mai napig az urnájával együtt őrizzük az üveges szekrényben.Minden évben a halála napján és halottak napján gyújtunk érte is egy gyertyát.

A második kutyám daganatos volt.Először a gyomránál kellett műteni,azzal nem volt gond.3 évvel később kiderült,hogy kiújult hiába távolították el belőle a daganatot és hiába szedtük a kemo készítményeket.majdnem minden hónapban 35.000 volt az adagja ára.Ráadásul áttétjei lettek vastagbélre.Véres széklet,néha epilepsziára hajazó rohamokat kapott,kedvtelen volt,nem akart enni.Én mondtam ki,hogy ezt ne folytassuk.

Nagyon szerettem a kutyát,de tudtam,hogy sem a pénztárcám sem az ő állapota ezt már nem fogja bírni.Egyszerűen..láttam rajta,hogy jobb,ha megy.Ott eldöntöttem,hogy soha többet nem lesz kutyám.NEM az anyagiak miatt!

Ennek ellenére mégis örökbe fogadtam 2019 nyarán egy keverék kutyát.->

->A harmadik kutyám tavaly halt meg.Ő sajnos sok betegséggel küzdött,menhelyről fogadtam be.Már akkor tudtam,hogy szívféreg pozitív,de én nagyon úgy álltam a dologhoz,hogy úgyis túléli.Talán így akartam magamat is megnyugtatni lelkileg,hogy ha már az akkori előző kutyámnak (a daganatosnak) így kellett elmennie rajta segíthetek és boldog életet élhet mellettem ameddig az idő is engedi.

Ő a műtét alatt halt meg.Azt is tudtam,hogy az altathatósága is rizikós.De már nem volt más lehetőségem,vagy megpróbálják vagy kínok közt hal meg.Hiába vártam rá kint.

NEM lesz többet kutyám.3 szeretett négylábúmból mindössze hamvaim vannak és egy pár megmaradt fotóm.

Szívszorító.Akármennyi idő telik el,nekem fáj ezekre vissza gondolni.És most is csak azért írom le,hogy MERJETEK eutanáziát mondani! Mert sajnos vagy nem sajnos,de az állatoknak sokszor jobb,ha azt mondjuk,hogy elengedjük,ha muszáj mennie.

Olyan űrt hagynak maguk után amit sosem fog semmi pótolni.Ahogy egy ember is..

"Időpontot éppen azért nem kap, mert VAN rá igény, vagyis foglalt a gép egy hétre előre."

Elsiklasz egy nagyon fontos dolog felett. A CT és MRI-t vidéken (emberi) kórházakban csinálják, ott is csak heti 1x néhány óra keretében, ami még egy teljes munkaidőt sem tölt ki. Ezért van több hetes várólista, nem azért mert tömegek vinnék az állatát képalkotásra. És a kórház is csak gazdasági alapon kínálja fel ezt a lehetőséget, ha van szabad kapacitása rá. Bármikor dönthet úgy, hogy ne gyerekek, most megnőtt a betegforgalom, állatoknak többé nincs vizsgálat... Vagy önkényesen emelhet is az árakon akár, ha több profitot akar lehúzni a kedves gazdáktól, pedig így is egy vagyonba kerül a mutatvány.