Félsz a pitbulloktól? Ha igen miért?

31: nem, ez egy kis vidéki menhely, és a nő, akiről írtam, úgy van velük kapcsolatban, hogy tőlük IS vállal ideiglenesbe/rehabilitációra bullokat. De máshonnan is, nem kötődik egy szervezethez.

Két ilyen kutya mellett nőttem fel, mai felnőtt fejjel nem tartanék ilyen típusú kutyát. Nem kaptak kimagasló nevelést (akkoriban nem tehettük meg kutya suliba járatni), sétáltatni sem tudtuk őket megtanítani mert nem tudtak viselkedni. Hihetetlen erővel húztak, neki ugrottak minden kerítésnek. Szóval (ha szomorú, ha nem) a telken élték le az életüket, de ott tudtak szabadon rohangálni, volt bőven hely nekik és egy óriási kutyaház is. A lakásba is bejöhettek ha rossz idő volt kint vagy túl meleg. A szobatisztaságot nagyon sokáig kellett tanítani nekik, állatokkal szemben dominánsak, támadnak. Később lett egy kis termetű szoba kutyánk is, ő neki mondjuk rengeteget tűrtek, mert imádott parancsolgatni a nagyoknak. A gazdájuk az szó szerint Isten nekik, szóval nagyon tudnak örülni, nagyon lelkis kutyák, támogatást igényelnek. Úgy boldogok ha szeretve vannak, szóval egyáltalán nem vérengző állatok. A többi állat iránti tiszteletre már gyerekkorban tanítani kell, a sétára is. Mi ezt rontottuk el. Rengeteg idő és tanítás ez a kutya és mindig kiválaszt magának egy gazdát a családból. Emberre, egyébként sosem támadtak rá még a postást is beengedték.

Ha egyedül vagyok vele, nem félek. De ha háziállat vagy gyerek van a közelben, rászegezném a vadászpuskát.