Miért ennyire félős a kutyám?

köszönöm a válaszokat. önbizalma van, úgy ki tudja húzni magát, és olyan hangja van, hogy mindenki fél tőle, holott egy lepkétől is összekaksizná magát. alapvetően nem mondanám félősnek, amikor sétálunk a park felé mindig büszkén kihúzva sétál, a többi kutyára fittyet se hányva 5 centire megy el a kerítés mögött tobzódó dobbermanoktól. idegen kutyákkal ritkán találkozik face to face (mármint amikor nincs köztük egy kerítés), de jóban van úgy 4-5 kutyával az ismerősi körből. viszont amint valakit beengedek a kapun, ő egyből beveszi a tisztes 10 méteres távolságot, és még kajával se lehet nagyon odacsalni. pedig kölyök kora óta találkozik emberekkel. de mindezek közül csak az zavar, hogy velem is hasonlóan viselkedik. ha két napja leszúrtam valamiért, majd simogatás közben mondjuk épp le akarok csapni egy szúnyogot a nyakamon, ő egyből pattan fel és lécel, mert fél hogy bántom, pedig soha nem tennék ilyet.

a másik oldalon viszont látom, hogy bízik bennem, az életét adná értem, kiszolgáltatott pózokban fekszik előttem, és lábbal dagonyázom az egész testét, és imádja, ha ül előttem, simogathatom a szeme körül, nem csukja be. egyszerűen olyan szintű önbizalomhiánya van velem és másokkal szemben is, hogy érthetetlen számomra.

tudom, kicsit ellentmondásos az egész (főleg így visszaolvasva), de az a baj, hogy pont ezen vagyok kiakadva.

nem tudom, hogy jó példa-e, mert minden kutya fél ettől, de pl amikor dörög az ég, egy másodperc alatt besuhan a lakásba, és nem tudom kicsalni, de még kihúzni pórázzal sem. ha olyankor erőteljesebben szólok rá, képes még maga alá pisilni is. amúgy meg tudja, hogy még egy mancsát se rakhatja be, de ilyenkor egyszerűen teljesen megváltozik. szerencsére félelme még sosem csapott át agresszióba, de ettől nála nem is félek.