Keverék vagy a fajtatiszta kutyát választanátok?

Nagyon jó a kérdés! Örülök neki!:))

Nekem először egy utcáról befogadott kóbor kutyum volt, természetesen keverék, igazi utcakutyus, kicsi, fekete, fehér tappancsokkal.:) Annyira ragaszkodó kutyám sosem lesz! Amire észrevettük volna, beszerelmesedett egy bernáthegyi keverékbe, amitől egy újabb keverék kiskutyánk lett. Masszív, rendíthetetlen, kőkemény kutyává lett, óriási szívvel, tele szeretettel!:) Ők sajnos már nincsenek. Azután németjuhászom volt 13 évig, majd utána tudatosan a golden retriever mellett döntöttünk, mert mindenképpen családi környezetben szerettük volna tartani (kertes ház, de bent lakik), és mivel a köv. 2-4 évben mindenképpen gyereket tervezünk, ezért nagyon fontos volt nekünk, hogy igazi gyerekszerető legyen, amolyan nagytesó.:) Így most itt állunk egy 10 hónapos goldennel, aki egy tünemény! :))

De bármi is legyen, a keverékek örök tisztelője és rajongója maradok. Csodálatos kutyák, és minden jót megérdemelnek! Ahogy az előttem kettővel hozzászóló már utalt rá: a kutya a lényeg, és nem a faj.:))

Szia... szerintem mindegy arra kell figyelned hogy a kutya fajtája a Te környezetedhez igazodjon, pl egy Viszla vagy Haszki, vagy pásztorkutya megőrül ha nem tud eleget mozogni, a keverék kutyák elkerülik a túltenyésztésből adódó betegségeket... légy magaddal őszinte és mérd fel hova viszed a kutyust...megtévesztő a tacsi vagy terrier kis mérete,vérbeli vadászok... kérlek légy magaddal őszinte, mit tudsz te neki adni, hely séta...stb a kutya szeretni fog, de ha nem a neki megfelelő helyre kerül szenvedni fog... Figyeld meg magad, ahhoz válassz kutyát, az a legjobb ha a társad kutyád megkapja azt amire szüksége van... időt teret és téged... a fajkutyák is jó társak, de bennül erősebb a fajtára jellemző tulajdonság, mert erre lettek kitenyésztve...pl. egy kuvasznak kell a tér és a szabadság, ha nem kapja ezt meg agresszív lesz...

azt mérd fel Te mit tudsz neki nyújtani... a választásnál hallgass a szívedre, A kutyád is így fog rád tekinteni önzetlenül és feltétel nélkül...

Nekem eddig volt 2, illetve van 1 keverék kutyusom. Kivétel nélkül egyiknek sem volt soha semmi baja, nagyon strapabírók. Talált kutyusok, eszméletlenül hálásak mindenért, persze azért rosszalkodnak :) És nagyon egyediek, belőlük csak egy van :) Volt még 2 magyar vizslám, egyik se élte meg sajnos az 1 évet, mert a tenyésztőtől hozzánk már betegen jött. Volt még egy törpepincser kiskutyus a családban, vele nőttem fel, és 15 évig élt, ami elég ritka. Viszont sokat betegeskedett, már lemondtak róla a dokik, de kitartott a kutyus.

Tehát a véleményem: a menhelyeken annyi édes jószág van!!!