Milyen jellemű embereknek való az Angol cocker spániel?

12 éves koromban kaptam az angol cocker spánielem (fekete kan volt). Én nő vagyok, akkor értelemszerűen egy lány voltam még.

Semmi problémám nem volt a nevelésével.

Ami bajosabb volt, az a szőrápolás. De megoldottuk.

Az utcán jött mellettem póráz nélkül. Nagyon domináns kutya volt, de énrám hallgatott. Mindig.

Viszont az idegeneket utálta. Sétakor sem szerette, ha simogatják. Nem is engedtem, hogy random emberek zaklassák. Persze ez nagyon régen volt.. 26 éve... Akkor még nem volt annyira divat más kutyáját simogatni.

Kicsit magának való kutya volt, pont nekem való.

Később kaptam mellé egy beagle kant is. Cukik voltak együtt...

A spani 15 évig élt, végelgyengülésben pusztult el.

Én nem gondolom nevelhetetlen kutyának. Gyerekként megbirkóztam vele..

(Azt hozzáteszem, hogy nem voltam egy átlag 12 éves... Csak a természet és az állatok, kutyák érdekeltek).

A szüleim sosem voltak kutyásak, ők nem "nevelték" a kutyát.

Volt egy egérszürke hatalmas kandúrunk (burma-sziámi keverék), vele aludt a spániel :). Nagyon szerették egymást.

De mi tagadás, a mostani kutyám (mudi kan) ezerszer könnyebb eset.

Nekem is volt kokkerom nagylany/csajszi koromban. Allandoan megszokott:)

En allandoan babusgattam, udvaron jatszottunk de neki nem volt eleg es rengetegszer megszokott. Akkor meg nem tudtam sajnos, hogy ez miert is van, ennek mar 20 eve..

A kokker egy vadaszkutya es nagyon sok az energiaja. Bar igaz, hogy nez rad a bajos szomoru szemeivel es ez becsapos, azt hisszuk kis artatlanka, de valojaban egy igazi es ugyes vadaszkutya. Szerintem olyan gazdi kell aki lefoglalja ot es a legjobb ha kiviszi valami retre (de csak akkor ha visszahivasra visszajon), ha vadaszni nem lehet.

Es eros egyeniseg is kell hozza. Az enyem ha szokott es eszrevettem soha nem jott vissza. Hiaba kiabaltam neki, rohantam utana, o csak futott futott. Aztan egesz nap kereshettem:)

Sajnos nem elt sokaig, el kellett ot altatni, de gyonyoru emlekeim vannak rola.