Miért lettünk elutasítva? Nem értjük?

Hónapok óta nézzük a fajtamentőket, mert szerettünk volna örökbe fogadni egy kutyát. Nemrégiben ismerősök hívtak, hogy nézzünk meg egyet, mert az egyik helyen lett egy olyan, amilyet mi is szeretnénk. Elmentünk, megnéztük és bele is szerettünk.

Szerettük volna elvinni, de azt mondták, hogy várnunk kell még vele, mert még állatorvosi vizsgálatra vár és szeretnék jobban megismerni, mielőtt kiadják. Nem baj, addig töltsük ki a papírokat.

Innentől kezdődik a cirkusz:

A papíros, nem viccelek öt oldalas tömény kérdőív volt, amiben még arra is rákérdeztek, hogy mikor sz@runk és még az sem volt mindegy, hogy kihez visszük majd állatorvoshoz, mert ki kellett választanunk egy listából az illetőt. Mondanom sem kell, mind az egyesület környéki orvos volt (néhány kivétellel, de ők tőlünk még messzebb voltak, ahogy néztük), szóval vaktában bejelöltünk egyet, mert nem ismertük őket. De mindegy, kell nekünk a kutya, ne ezen múljon...

Akkor utána elküldtük, vártunk két hetet, semmi válasz.

Rákérdeztünk, mondták, hogy igen megkapták, de írjunk egy 300 szavas bemutatkozást emailben, amiben mindenre is kitérünk, annak ellenére, hogy előtte már személyesen beszéltünk az örökbefogadás dolgairól.

Az emailre további hét nap után azt válaszolták, hogy nem megfelelő, mert képeket is várnak a lakásról és az udvarról, hogy tudják milyen helyen lesz a kutya tartva.

Megcsináltuk a képeket. Még aznap válaszoltak, hogy nem megfelelő, mert a képeken nem látszódik, hogy milyen veszélyt jelentő dolgok vannak az udvaron (szerintünk nincs ilyen, mert gondoltunk már erre és már jó előre elpakoltunk mindent). Illetve látják, hogy van csirkeudvarunk, annak be kéne dróttal fedni a tetejét, nehogy kirepüljenek és rájuk támadjon a kutya (sosem repültek még ki, nem is tudnak, mert 2 méter magas a kerítés).

És most itt tartunk. Valószínűleg el leszünk utasítva, mert ezt már soknak és emberileg megalázónak tartjuk. Egy nyamvadt kutyát szerettünk volna örökbe fogadni, de úgy látszik, hogy nem lehet, mert a bürokrácia fontosabb, minthogy szerető családnál legyen a kutya.

Mit gondoltok? Szerintetek menjünk bele, aláztassuk meg magunkat, hátha mégis kiadják a kutyát nekünk? Nézegessünk tovább esetleg, hátha lesz máshol is jó kutyus? Vagy mit kéne tennünk? Máshol is ennyire elutasítóak?