Miért nem fogad szót ha egy alap parancsot kérek tőle?

"Én is tapasztalom, hogy azért a saját feje után megy"

Nos, ez eleg nagy hiba! Nem mehet a sajat feje utan. Soha!

Egy egy éves csehszlováknál ez még bőven a kamaszkor eleje, szerintem is benne van a kamaszodás.

Én a leírás alapján inkább arra tippelnék, hogy ezek az alapengedelmes feladatok neked sem olyan élet-halál kérdések, nem veszed olyan szigorúan, ha nem ül/fekszik le egyből, ha engedély nélkül eszik, viszont azt tudod, hogy "éles" helyzetben muszáj engedelmeskednie, ezért ilyenkor sokkal határozottabb a fellépésed és számára is egyértelmű, hogy hol van a határ, mi az, amit csinálhat és mi az, amit nem.

Éppen ezért kamaszként az olyan feladatokkal próbálkozik be először, aminél nincsenek ennyire konkrét, éles határok, ott kísérletezik, hogy na mennyit engedsz, meddig mehet el az engedetlenségben.

A kutyák pontosan megérzik, hogy mikor vagy valójában dühös, amikor rászólsz és mikor csak úgy tessék-lássék várod el a feladat végrehajtását.

Szerintem ebbe sok gazdi belefut, én legalábbis belefutottam már szintén kamaszodó kutyával, teljesen ki voltam készülve, hogy az eddig tökéletesen behívható kutyát nem tudom visszahívni, simán elfut tőlem, aztán mikor egyszer kifutott a suli területéről az út felé és nagyon megijedtem, akkor egyből tudtam úgy szólni, hogy visszajöjjön, mert az egy olyan helyzet volt, hogy én is tudtam, hogy mindenképp vissza kell jönnie. Hasonló volt a felzabálás is, gyerekkoromban az egyik kutyámat mérgezés miatt vesztettem el, ezért a földről evést első pillanattól kezdve tiltottam, a "fúj" teljesen stabilan ment, mert ott is bennem volt, hogy ezzel a kutyát védem, muszáj megcsinálnia, de mondjuk a lopott labdát az istenért nem tudtam kikönyörögni a szájából. Szóval ezek olyan helyzetek, amik között tudat alatt is különbséget teszünk és ezt a kutya is tudja, pedig mi belülről sokszor nem is érzékeljük, hogy mennyire másképp szólunk, csak kívülről látszik, nekem is oktató hívta fel erre a figyelmem. De persze lehet, hogy nálatok más a helyzet, tényleg jó tanácsként, saját tapasztalatból írom, hogy érdemes elgondolkozni azon, hogy a nem betartott parancsokat is ugyanannyira elvárod-e, ugyanúgy van-e retorziója, mint azokat, amiket minden helyzetben betart.

Illetve bizonyos szinten fajtajelleg is lehet benne, a csehszlovák tényleg makacs, ötörvényű kutya, sőt sokak szerint nem is teljesen kutya (máshogy kommunikál, más nevelést igényel stb.) és az is benne lehet, hogy ezeket az engedelmes feladatokat sokkal hamarabb elunják. Nálunk a suliba járt egy fajtatiszta csehszlovák, ők a foglalkozás alatt sokszor kiálltak kicsit pihenni, nem csináltak annyi ismétlésszámot, mint a többiek egy feladatból sem, mondván, hogy ők nem azok a fajták, akik hajlandóak egy teljes órát "ok nélkül" végigdolgozni. Az a kutya kajával egyébként nem is volt nagyon motiválható, amit csinált, azt a gazda kedvéért csinálta, ami viszont egy tök jó dolog, igaz a gazda kedvéért sem volt hajlandó huszadszorra is leülni meg menetelni, de ez talán érthető is. Szóval ha nem a szigorral van a baj, lehet egyszerűen csak annyi a probléma, hogy túl sokat vársz el, túl sokszor kérsz "ok nélkül" egy feladatot és az igaz, hogy egy kutyának minden helyzetben engedelmeskednie kell a gazdájának, de azért nem mindegy, hogy mit várunk el, az elvárásokat is a kutya szintjéhez kell igazítani, más önállóbb fajták, mint mondjuk az akita vagy a husky sem alkalmas arra, hogy egész nap feladatokat hajtson végre a gazdi kedvéért, hogy "egrecíroztassák" folyton, míg mondjuk egy juhászkutya él-hal azért, hogy a gazdája feladatot adjon neki.

Szóval ismerni kell a kutya jellemét, habitusát, ahhoz kell igazítani az elvárásokat, viszont amit elvárunk azt minden helyzetben várjuk el.