Mennyi idő után kezdenétek el tanítani egy felnőtt menhelyi kutyát és mire?

Ez attól függ, hogyan fogja fogadni az új környezetet. Valószínű az elején meg lesz szeppenve, úgyhogy én egészen addig békén hagynám, amig fel nem oldódik. Tudja a nevét, ismerjen téged, bízzon benned.

A pórázon való séta persze első perctől kezdve, de ez is attól függ, hogy fél-e, vagy inkább bulldózer.

Szóval lényeg a fokozatosság, az első és legfontosabb, hogy a bizalom meglegyen. Abból fogsz építkezni később is.

Utolsó jól írja, első a bizalomépítés! Etesd kézből, szeretgesd sokat. A parancsokat nem lehet első pár nap 'ráerőszakolni'.

Neveltem mentett kutyát és önkénteskedek menhelyen, van tapasztalatom benne.

Az elején még annak is örülni kell, ha nem pisil be félelmében minden zajtól, nem hogy marad parancs stb...

Először a bizalom, utána mehet a tanítgatás. De ezt te is látni fogod, hogy mikor kezdheted, mikor már nem ijed meg minden hirtelen mozdulattól, otthonosan mozog a lakásban, nyugodtan eszik (pár napig kézből), feloldódik.

Kicsit olyan érzésem van, mintha az első naptól kezdve te már katonás rendet szeretnél bevezetni.

Kicsit nézz rá úgy, mint egy érző lényre, akinek nem tudod mi van a batyujában. Nem kell ráhagyni mindent, de nem kell büntetni azért, mert az első időkben bepisil, mert nem vezényszóra kezd el enni, vagy mert húzza a pórázt.

Valószínűleg neki ezek teljesen ismeretlen dolgok. Így állj hozzá, ne várj hirtelen túl sokat.

Azonnal tanitsd!!

Jutfalattal szeretettel.

Sorrendisegi szabalyokat tartsd be!

Nézd, ezzel a hozzáállással jól gondold meg, hogy kell-e neked felnőtt kutya, de némelyik kommentelő sem jobb. A leírásod alapján szerintem jobban járnál egy (nagyjából) tiszta lap kölyökkel.

A kutyától függ, hogy hogy lehet haladni vele. A miénk, amikor hazahoztuk totál K.O. volt (estére nyugtató zenét kellett berakni neki + fogni kellett a kezét, amíg elaludt szinten). Egy kört a kutyakozmetikushoz muszáj volt tenni vele, hogy megszabadítsa az összefilcesedett, szaros-hugyos bundájától. Második nap meg a dokihoz mentünk (chip átírás, eü. felmérés, következő lépések megbeszélése), elég stresszfaktor volt az is. Tehát...

Első és második nap csak az alap dolgokra szorítkoztunk:

- szemkontaktus

- két macsek bemutatása, nyugodt viselkedés jutalmazása mindhárom félnél

- kaki-pisi a kertben

Minden más problémára volt alternatív megoldás és a házat már az érkezése előtt kutyabiztossá tettük. Ágyon volt? Leraktam. Felugrált? Nem erősítettem meg. Olyan helyre ment, ahová nem szabad? Kihívtam, dicséret+jutalom, mert jött (azért a legtöbb kutyának van egy halvány segédfogalma a behívásról). Be se ment? Szintén dicséret + jutalom.

Illetve az első napokban egy csomó mindent "megkérdeztem" tőle:

- hol szereti ha simogatják?

- van-e olyan testrésze, amit nem szereti, ha megérintik?

- szabad-e föléhajolni?

- szabad-e a tálja közelébe menni? (szabad volt, de azért ráerősítettünk)

hogy ezeken tudatosan dolgozhassunk.

Szóval nem tudom mennyire jött át így a leírásból, de abszolút nem volt ráhagyva minden. Ahogy már előttem többen leírták, egy felnőtt kutyának előélete van, marhára máshol lehetnek a hangsúlyok a nevelésében, mint egy tiszta lap kölyöknél. Illetve prioritásokat kell felállítani: mi az, amivel komolyan kell foglalkozni, mi az, ami saját megszokásomból ered (amúgy nem probléma) stb.

Mondok még 3 példát, jó?

- A neve tanításához a 3. napon jutottunk el, mert voltak fontosabb dolgaink is. 2 nap alatt úgy megtanulta a nevét, hogy a 30 éve hobbikutyázó csak lestek, mint hal a szatyorban.

- Ja igen, tőlük is azt a baromi jó tanácsot kaptam, hogy "mondogasd neki, hogy". Egy nagy lópimpilit. Ha egy hangsorhoz nem csatolsz jelentést, nem fogja tudni mit akarsz. Ellenben, ha túl sokat "mondogatod" neki jelentés nélkül, megtanulja, hogy ezt a hangsort nyugodtan figyelmen kívül lehet hagyni, nem jelent semmit, csak a gazdi szereti mondogatni. (Mi úgy tanultunk, hogy előbb a mozdulatsort tanulta a kutya, majd hozzátettük a hangsort, majd a kézjelet. Már amikor nem egyéb külső ingert használtunk kiváltó ingernek.) Szóval, mivel sokszor nem egyértelmű, a nevét is, a tiltószót is tanítani kell.

- Többször is említetted a sétához indulást, sétáról érkezést. Meg hogy csak elviseli a pórázt. Várhatóan az is egy hosszabb folyamat lesz, amíg deszenzitizálod pórázra. És ott kezdődik, hogy megtanuljátok, hogy a nyakánál babrálni jó, felvenni a nyakörvet jó, ránézni a pórázra jó, felvenni a pórázt jó, pórázon létezni jó, levenni a pórázt jó, levenni a nyakörvet jó, nyugton maradni mindeközben jó. Ott van nálad a finomabbnál finomabb jutalomfalat, úgysem fog elrongyolni. Ha mégis, úgyis visszajön és úgy is megtanulja, hogy melletted maradni, amíg "felöltöztök", "levetkőztök" tök jó buli. Ehhez nincs SZÜKSÉG "parancsra", anélkül is tök jól működik. Egy feloldás hasznos tud lenni, de még az sem nem SZÜKSÉGes és nem prioritás.(Tapasztalat, nulla alól indultunk a sétával.) Az, hogy leüljön mindeközben egy hülye emberi elvárás.

"Volt már kutyám és tökéletes lett a nevelése,"

Tökéletes kutya nem létezik. Élőlényről beszélünk, folyamatosan változik, reagál a világra. Nem egy statikus szobor, amit egyszer kifaragsz és jó. Élethosszig tartó tanulás, nevelés van. Bocsi.