Hogyha nekem van most egy kölyökkutyám, akkor bizonyos szempontból anya vagyok?

Igen, Manyi néninek (állatgondozó beosztásban) meg a csirketelepen százezer csirke gyereke van.

Jóska bátyámnak (földműves) meg húszmillió rozs gyereke a gabonaföldön.

A kutyáka éha tényleg olyanok, még felnőttként is, mint egy szőrös gyerekek :D

De egy baba nevelése azért jóval komplikáltabb.

En anyai felelossegnek erzem a kutyaim joletet, ha kolyok jon a hazhoz, akkor plane. Vegulis egy kis eloleny, egy artatlan lelek, aki majdnemhogy teljes mertekben tolem fugg. Nem ertem mi ebben a rossz, rendesen el vannak latva, szoros koteleket alakitok ki veluk mert erre is szukseguk van, tudjak, hogy szamithatnak ram es barmi tortenik, megijednek, faj valamilyuk johetnek hozzam es segitek. Rendes szabalyok kozott elunk, nem tutyimutyi gazda vagyok, ha rosszak, meg is lesz a kovetkezmenye es ezt tudjak is jol. Ettol fuggetlenul igenis kiallok ertuk, ha egy masik gazda kutyaja zaklatja oket peldaul, es vedelmeznem oket, ha szukseguk volna ra. Nehogymar attol legyek szar gazdi mert szoktam nekik mondani, hogy kisfiaim! :D A legtobb gazdi amugyis ezt viccbol mondja a kutyajara, en is viccbol mondom, aztan rajtam maradt ez a szokas, semmi rossz nincs ebben.

Van az a veglet is viszont, amikor a kutya tenyleg agyon van mutyurgetve, asztalnal eszik meg mittudomen, na az szerintem is gaz, mert ott bajok vannak a gazdi nevelesi modszereivel es altalaban ennek rossz vege is szokott lenni.