Milyen kutyát preferáltok? Idegenekkel tartózkodó vagy mindenkivel barátságos?

Nekünk világ életünkben "egygazdás" (azaz a férjem miatt) kétgazdás kutyáink voltak, a mostani is az.

Én ezért szavazok az egygazdásra. Nem bratyizik idegenekkel, a családtagokkal és barátokkal elvan, de különösebben rajtunk kívül nem keresi mások társaságát.

Ideiglenesen sem szoktuk senkire rábízni, mert ha több napra megyünk (azaz mentünk a vírus előtt), akkor visszük magunkkal mindenhova.

Az én kutyám is tartózkodó idegenekkel, nem ugat, nem morog, de elhúzódik, ha felé nyúlnak, próbálja elkerülni a kontaktust. Ez nekünk csak azért kellemetlen, mert amúgy "cuki" a külseje, sokan megállítanak az utcán, hogy "jaj, de szép" "jaj, de helyes" és a többség kérdés nélkül azonnal nyúl a kutya felé, azonnal simogatni akarja, ami meg nyilván frusztrálja, kellemetlen helyzetbe hozza a kutyám, ő nem rajong azért, hogy vadidegenek hozzáérjenek. Aztán mikor elmagyarázom, hogy az én kutyám ezt nem szereti, kedvesen megkérem, hogy ne nyúljon hozzá, jobb esetbe csak annyit kapunk, hogy "milyen furcsa kutya, ő még olyan kutyával nem találkozott, aki ne szerette volna a simogatást" rosszabb esetben meg próbálnak meggyőzni, hogy "de ő ért a kutyákhoz, tudja, hogy ez jó a kutyának" legrosszabb esetben meg én vagyok a szemét, hogy az én "cuki, helyes" kutyámat "nem osztom meg vele," nem hagyom, hogy megsimogassa és még a helyes kutyatartásról, nevelésről is próbál kioktatni.

Egyébként nem kifejezetten egygazdás, azok az ismerősök akik szántak időt arra, hogy a kutya megismerje, megszeresse őket ugyanúgy simogathatják, nekik örül, bújik hozzájuk is, cukiskodik nekik, csak az idegeneket nem szereti.

Egyik kutyám ilyen szempontból számomra tökéletes, más emberek nem nagyon érdeklik, de engem mindennél jobban imád.

Egy nagyon aranyos kinézetű kutya, az emberek egyszerűen késztetést éreznek arra, hogy megsimogassák, van, hogy kérdezés nélkül is. Szerencsére olyan természete van, hogy ezt nagyon jól viseli, nem flusztrálja, de nem is kezd el dörgölőzni vagy felugrálni ilyenkor az idegenekre.

Egyszer séta közben kérdezés nélkül odarohant hozzá egy kislány, átkarolta a nyakát és puszit adott a homlokára, ezt is tökéletesen kezelte.

Mikor régen bemutatóztunk, nem kellett nyaggatnom, hogy menjen el a gyerekekkel és fusson le egy mini pályát, rögtön leste az idegen gyerek utasításait, de első szavamra jött vissza hozzám.

Azért hozzá kell tenni, hogy pl régen, mikor hócsatázni akartunk a haverjaimmal, gyorsan be kellett fejeznünk, mert azt már nem hagyta, hogy megpróbáljanak a földre vinni.

Szóval a tökéletes kutya idegenekkel szemben legyen semleges.