Gyötör a bűntudat, nem akarok többé kutyát, jogos?

Azért lenne érdemes megint megmenteni egy életet, mert most már tudod ezeket a dolgokat. Most már jobbat tudnál nyújtani.

De mint írtam, amíg te magad nem vágysz rá, addig ne erőltesd. Csak azért ne legyen mert azt mondják.

Én úgy gondolom hogy aki egyszer kutyás lett, az kutyás marad, amíg él. Valakinek azonnal kell egy új, ha meghal a kutyája, mert így tudja feldolgozni a gyászt, hogy leköti magát egy másikkal akinek szüksége van rá, és van aki csak évek alatt érik meg arra hogy újra belevágjon a kutyás életbe, de úgyis mindenki érzi hogy mikor jött el az idő. Az sem baj ha nem akarsz és nem lesz több, de az is tök jó ha megint kihozol egyet menhelyről, vele már nem fogod ugyanazokat a hibákat elkövetni.

16 és fél évnyi élet egy kutyának már az átlag fölötti kornak számít.

Annyira nem volt rossz annak a kutyának, hogy most ostorozd magadat.

A tökéletes,- mindent megadok a kutyának - elgondolás is több féle lehet.

Gyakorin olvasva is bőven sokféle az, amit egyes gazdák tökéletesnek gondolnak.Tudományosan, vagy az éppen trendi tartás követése alapján nem lehet mindenben megfelelni, annyiféle van.

Ha akarsz kutyát, lépj tovább. A múltat megváltoztatni nem tudod. A jelent pedig lehet újra gondolni.

Szögezzük le: tökéletes ember nincs, és ebből kifolyólag tökéletes gazdi sincs. A kutyád szép kort megért, nem állatkínzás, ahogy tartottad, még ha nem is nevezhető elégnek a napi 2 séta, és jónak a chappy táp. De családban élt, gazdája volt, és gondolom szeretgetve volt, nem volt bántva. Azért ezek is fontosak.

Ha nem akarsz másik kutyát, nem kötelező, akkor ne legyen.

Ha viszont szíved szerint szeretnél, és időben, anyagilag beleférne az életedbe, csak a tökéletességre törekvés félelme tart vissza, akkor érdemes lenne átgondolnod a kérdést.

Jo régi a kérdés, de szeretném leírni, hogy pont ugyan így jártam csak nem kutyával.

En is mindig azt hittem, hogy jó az, amit csinálok. Csak később jöttem rá, hogy nagyon nem.

Hamarabb is utána nezhettem volna mi jó és mi nem. Pl nem feltétlen a tv-ben reklámozott tápok a jók. Sőt én meg azt hittem akkoriban hogy az a csúcs. Közben meg kiderult hogy amivel én néha megleptem ilyen "csúcs " kajaval, az egy kalap... semmi taperteke, tele mindenfele moslekkal. Mintha egyfolytában löncshúst ennél, igazi helyett.

Engem is mart a bűntudat. Azota természetesen már odafigyelek mit adok nekik, meg utána is olvasok. De megertem azt is, akinek másra nem futja, viszont megveszi neki az ételt és gondoskodik róla, ahogy az erejéből telik.

Sokat játszunk velük. Beszélünk hozzájuk, mint bármelyik másik csaladtaghoz. Rengeteg foglalkoztató játék is van.

Kutyát pedig kertes házba, vagy kivinni akárhányszor csak lehet, rengeteg a kutyafuttato is, ott találkozhat más kutyákkal. Amikor van idő, nem fél órára. És rendszeresen.

Ma már utána lehet járni, olvasni mindennek. Mi jó nekik..etetés..foglalkozás..stb. mindenkinél elérhető már az internet. De pl egy sima állateledeles boltban is lehet tanácsot kérni a penztarcankhoz igazitva vásárolni a lehető legjobbat.