Gyötör a bűntudat, nem akarok többé kutyát, jogos?
Első kutya volt és sokmindent elrontottam vele kapcsolatban.
Tudom, hogy a leendő új kutyával, már sokkal jobban tudnék bánni, mert megtanultam az első kutya kárára. De nem akarok jobbnak bánni vele, mert az elsővel sem sikerült minden tökéletesen, így nem akarok másikat.
válasza:Mi történt a kutyával? Belehalt? Új gazdája lett? Ha már tudtad, hogy rosszul gondozod miért nem változtattál?
Vidéken 1m hosszú láncon túlélik szerencsétlenek éveket, ezért nem értem, hogy miért múlt időben beszélünk róla.
válasza:Én minden kutyámnál többet és többet tudok. Nekem is szokott bűntudatom lenni az előzőek miatt (eddig kettő volt életemben, mindkettő öreg korában halt meg) de arra gondolok hogy akkor a tudásom szerinti legjobbat nyújtottam. És ha én utólag látom is hogy mit kellett volna máshogy, ők boldogok voltak.
Ha meghal a kutyám, akkor soha nem akarok másikat. A legutóbbi halála óta három év telt el mire lett új. Ne erőltesd, ki kell várni azt az időt amikor már vágysz rá.
Mivel mindig mentek, az élet mindig felülír. Most sem akartam kutyát, de lett, mert összesodort vele az élet és gazdára, otthonra volt szüksége. A múltat le kell zárni, megtartani a közös emlékeket, élményeket, és arra gondolni hogy itt ez a másik kis élet akinek szüksége van valakire aki gondozza és szereti.
Valószínűleg a következőnél megint bűntudatom lesz és látni fogom hogy a jelenlegivel mit kellett volna máshogy, de jelenleg a tudásom legjavát adom bele, és egy boldog, elégedett kutyám van.
Meghalt, 16,5 évesen, 1 éve.
Azóta teljesen bezárkóztam és édesanyám nyúz, hogy hozzak másik kutyát végre, mozduljak ki és éljek. De nem akarok. Tudom, hogy neki már a kezdetektől a legjobbat adhatnám, de nem akarom, mert a régi kutya sem kapta a legjobbat végig. 4 évet élt menhelyen, aztán 6 évet velem, mire rájöttem, hogy minden szar.
válasza:Lakásban élt és alig sétáltattam.
A menhelyen kerdeztünk a kutyusról, mondtuk, hogy lakásban élünk, az nem baj-e, mire azt mondták, napi 2* vigyük le és kész, nincs vele sok gond.
Az állatorvostól kértünk tanácsot kutyatáp ügyben, mire azt mondta, az ő kutyája a Lidl-s Bellosant szereti, esetleg vehetünk Chappyt.
Hittünk a menhelynek, hisz 4 éve élt ott a kutya, csak ismerik, hogy milyen igényei vannak. Szegény kutya persze, csak feküdt egész nap, tűrte a bezártságot és várta, mikor megyünk végre ki. Akkoriban minek könyveltem ezt el? Hogy jaj de szeret sétálni, milyen vidám kutyus, hogy örül. Hazaérve meg, mikor egyből ment lefeküdni a helyére, mondom de jól kifáradt. Francokat, szomorú volt.
A dokinak is hittem, mégiscsak állatokat gyógyít, tudja milyen ételre van szükségük. Egy percig nem vonakodtam.
Nem néztem utána semminek, mert gyerekként úgy voltam vele, hogy azokat kérdem meg, akik a legjobban értenek hozzá.
10 éves volt, amikor találkoztam ezzel az ismerősömmel, aki felvilágosított arról, hogy baromira nem jó a kutyának a 2* fél órácska séta meg a gabonamoslék, amivel etetem.
Mégis hogy vehetnék így magamhoz egy másik kutyát, mikor az előző 10 évet szenvedett, több, mint a felét miattam?
1*űen nem visz rá a lélek, hogy örökbe fogadják mégegy kutyát, akkor sem, ha tudom, hogy jót tennék vele.
Nem egészen. Sőt. Egyáltalán nem.
Kölyökként került menhelyre, 4 éves volt, mikor kihoztuk és 10 éves, amikor rájöttem, hogy minden szar. Utána mindent megadtam neki, de addig ...
válasza: válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!