Dédanyám kutyájának magamhoz vétele?

Dédanyámnak van egy nagyon szép, idős keverék kutyusa. Igazi régimódi falusi tartás: életében nem látott orvost, láncon van egész nap, annyi az interakció vele, míg ételt kap. Abból se sokat, minden csontja kitapintható. Sok ideje győzködöm már, hogy ez így nem jó, de meg se hallja, hiszen régen is így csinálták.

Szeretném magunkhoz venni, de nem nagyon tudom, ezt hogyan kéne a szüleim elé tárni. Van egy macskánk és két kölyökkutyánk, akiket szinte csak én gondozok. Szerintem bírnék még egy jószággal és jó nagy a kert, elfér bőven.

Arra gondoltam, hogy mindenek előtt közlöm, hogy teljes egészében én fizetnék minden költséget, gondoznám, nekik semmi dolguk nem lenne vele. Van annyi tartalékom, hogy fizessem az állatorvost.

Ma este szeretnék előállni a farbával anyámnak, mert szerintem őt lenne könnyebb meggyőzni. Kérhetek tippeket, hogy mivel érveljek, győzködjem?