Kamasz gyerek hogy tarthat egy kutyát?

1+

Kutyusom akkor halt meg, amikor katona voltam ... katonakent nem tudtam csak ugy hazamenni, a kutyanak viszont az volt az utolso emleke, hogy katona ruhaban latott. Anyukamek meseltek, hogy mielott meghalt szegeny, minden kiskatonahoz odaszaladt az utcan mert azt hitte en vagyok.

1++

:))) Amugy rossz gyerek voltam ... divat volt a szobafogsag, mint buntetesi forma ... ilyenkor is a kutyazas segitett :))) Nem mehettem sehova, de kutyat setaltatni igen ... egesz nap a kutyaval logtam :D

"egy felelősségteljes 13-15 éves kamasz gyerek hogy tarthat egy kutyát" - Szülői felügyelettel.

De ez amúgy nagyon sok mindentől függ. Legfőképp a kamasztól.

Milyen körülmények közt tartaná a kutyát? Kertes házban, emeletesben?

Ha jönnek olyan napok az életében, amikor csak a tanulásra kell, hogy koncentráljon, akkor ebben a rövid, ideiglenes időszakban a család átvállalja-e a kutyatartási kötelezettségeket? Gondolok itt többek közt arra, ha nincs udvar, a kutyát sétáltatni kell többször, de gyereknek tanulni kell és nem ér rá? Vagy esetleg ha egyik nap a barátaival lógna, akkor kap-e 1 szabad napot?

Volt-e a családnak kutyája előtte? Van-e tapasztalata kutyatartásban?

Szerintem egyébként a lehető legjobb dolog, ami egy 13-15 éves kamasszal történhet, az egy saját kutya. A kutya szeretete nagyban hozzájárulhat a saját önelfogadásához, társaságot nyújt neki a magányos időkben és a legjobb barátja lehet. Ezen kívül komoly felelősségre neveli, aminek később, szülőként is hasznát veheti majd.

- A katonaruhás történet pedig az egyike a legédesebb és legszomorúbb történeteknek, amiket valaha olvastam -

16 éves vagyok, én szerettem volna kutyát. Örökbe fogadtunk egyet nagymamámmal. (Vele élek)

Lakásban tartjuk.

Reggel sétálok vele egy órát (5-6 óra között) (azóta se késtem suliból :) )

Délután sétálok, labdázok, futok, frizbizek vele 1-1,5 órát

Este sétálok majd elengedem had bandázzon ez is olyan 1-2 óra

Hétvégén kirándulni, és kutyasuliba megyünk emellett aktívan sportolok vele (canicross, távolsági frisbee, agility)

Mindenről én gondoskodok, én viszem dokihoz, én vásárolok neki, én járok kutyaiskolába vele én neveltem fel. Én veszem és porciózom neki az ételt (Barfozunk, válogatós + allergiás)

Nagymamám csak a havi etetési költségbe ad bele, illetve ha kell neki felszerelés. Ha valami pluszt szeretnék arra össze gyűjtöm a pénzt, nem szeretek tőle kérni.

Magányos gyerek vagyok, általánosban sokat piszkáltak, nehezen barátkozok. Szerencsére elit suliba járok, és az átlagom 4,50 felett van.

Nekem nagyon sokat jelentett a kutyám, tudok rá számítani, nem vagyok egyedül. Legjobb dolog ami valaha az életemben történt. Ahhoz képest nem megterhelő, legalábbis 9 hónapja csinálom és csak pozitív hatásokat vettem észre. Kevesebbet gubasztok a szobámba és unatkozok, mert helyette inkább lemegyek a kutyával és játszok

10 évesen kaptam az első kutyámat, teljes mértékben el tudtam látni, a szüleimnek "csak" fizetni kellett és fuvarozni a kutyasuliba, illetve versenyekre.

Nem esett nehezemre korán kelni, kutyázással kezdeni, délután sétálni, frizbizni, labdázni, tanítani, szőrét ápolni stb. Ami egyedül nehezen ment, az az udvaron a kaki felszedése...

Kitűnő tanuló voltam, barátaim is voltak, sokszor már a suliba megírtuk a leckét a szünetekben, hazamentünk, ledobtuk a táskánkat és mentünk ki a faluba "bandázni", mindig vittem a kutyámat is, ha a parkban ültünk, dobáltuk neki a labdát, amúgy meg jártuk a falut és ő meg követett engem mindenhová <3

12 évesen kaptam meg első kutyámat menhelyről, panelba. Kutyasulira nem volt pénzünk, így egyedül szocializáltam.

Minden reggel fél 6-kor keltem hozzá, 1 óra séta.

Suli után 3 órás bandázás, futás.

Este csak rövid séta, mert anya nem sétált velünk sokat, de egyedül nem engedett le akkor még.

Hétvégente 1 órával hosszabban mentünk reggel és 2 órával korábban mentünk le este egyedül, hogy annyival többet sétálhassunk, de ilyenkor jött kutyás ismerős.

Jó jegyekért kaptam a zsebpénzem, abból álltam a kaját neki, orvosi cuccokat anyum, míg 16 nem lettem, akkor elmentem diákmunkára és azóta is én fizetek neki mindent.

4 évesen fogadtuk örökbe, most 12.

Életem legjobb és egyetlen jó döntése Ő volt nekem.

16 èves koromban kaptam vègre egy kiskutyát.

A szüleim nagyon kutya ellenessek voltak, már kezdtem volna elfogadni hogy amíg velük èlek nem lesz kutyám. Aztán eggyik husvètkor megleptek, annyira örültem neki hogy nem lehet szavakba foglalni. Teljesen megváltoztatta egyèbkènt az èletmodomat is ( nem voltam valami sportos, kb 11-12ig aludtam amikor nm volt suli, ès hajnalig fent voltam) Na aztán megèrkezett a kis cukiságom ès reggel 6kor kelès este legkèsőbb 10kor már aludtam😅 egèsz nap mozgok, stb. Nagyon imádom ès szószerint minden percet szinte vele töltök. Egyedül èn gondoskodom róla, nèha anya is besegít egy kèt dologba de azis ritka. Egyszerűen imádom:)))

Ja ès a lelki állapotom is sokat változott amióta megvan. Sokkal boldogabb vagyok ès pozitívabb.