Szerintetek ez így korrekt? Nincs egy kicsit sok hatalma a tenyésztőknek?

Egy előbbi kérdés, illetve válasz ihlette a kérdésem...

Én nem feltétlenül gondolom így, de az ellenkezőjét sem.

Csupán felvetődött bennem ez...

Szóval egyszer akartam vásárolni egy fajtatiszta kutyát, rendes bejegyzett tenyésztőtől.

Kennel nevet és fajtát nem írnék, de egyébként itt az oldalon is többször olvastam erről a kennelről (azóta). Eléggé elhíresültek az akadékoskodásról és a szőrszálhasogatásról, amellett hogy amúgy valószínűleg tényleg értenek a dolgukhoz, hiszen a kutyáik egészségesek és szépek...

Tudni kell, hogy a kutyáikat már kiskoruktól, egyből BARF modell szerint etetik és nekem történetesen azért nem akartak eladni kutyát, mert megmondtam, hogy én egy átállós diéta elvégzése után nem azzal szeretném majd etetni a leendő kutyámat...

Én Orijen táppal akartam etetni, ugyanis az a macskáimnál is bevált, illetve arról a tápról tudom hogy nem ipari, hanem szabadtartású állatok húsából dolgoznak.

Én magam vegán vagyok, és nekem ez több szempont miatt is fontos... De a 2 legfontosabb az az, hogy azok az állatok jelentősen kevesebbet szenvednek életük során, valamint hogy a húsuk antibiotikum mentes. Az ipari húsról egyik sem mondható el...

Egyébként én azt gondolom, hogy a BARF szerinti etetési lehet jól csinálni, de nagyon nehéz. Ehhez tudás kell...

Nem gondolom, hogy véletlen, hogy 10/9 állatorvos a mai napig kifejezetten ellenzi ezt az etetési modellt. Én nem értek kifejezetten a BARF-hoz, hiszen nem szeretnék e szerint etetni soha, de azért olvasgattam utána, és sajnos én azt veszem észre a fórumokon, Facebookon, hogy sokan akik e szerint a modell szerint etetnek már élesben, gyakran Ők is komoly hibákat vétenek. Olyan szabályokat hágnak át, melyekről még én is tudok, aki ugye nem annyira BARF párti.

Viszont ismétlem, ha valaki jól csinálja, azzal semmi bajom. Le a kalappal előtte.

Csak azt nem szeretem, hogyha a minőségi tápokat leszólják...

És ahogy én sem akarom megmondani nekik, hogy mivel etessenek, szerintem Ők se mondják meg nekem ilyen szinten.

Hiszen azért nem pedigrével akartam etetni soha!

És azt gondolom, hogy ilyen szinten a tenyésztőnek sem kellene beleszólni.

Azt kéne néznie inkább, hogy amúgy megfelelő gazda lennék e, mozgatnám e eleget a kutyát, vinném e kutyaiskolába, ilyesmik...

Ezeket sajnos nem is volt lehetőségem kitérni.

Egyetlen ilyen jellegű kérdést sem kaptam, csak magamtól beszéltem ilyenekről, nagyon minimálisan, a kapcsolat felvétel legelején...

Szembe találkoztam már egyszer egy kérdéssel, ahol ugyanez a probléma merült fel, ugyan ott ráírtam a kérdezőre és Ő egy teljesen más kutyafajta kapcsán tapasztalta ezt, ugyanígy nem akartak neki adni kutyát, mert nem nyersezni akart...

Az Ő kérdésére érkezett válaszok egyöntetűen a tenyésztő mellett álltak, azt hangoztatták, hogy a tenyésztő annak ad kutyát akinek akar és olyan feltételek alapján amilyenek alapján Ő akar, mert a kutyák az Ő tulajdonában állnak...

Ezzel végülis nem is igazán lehet vitatkozni, mert bár szerintem ez egy rendkívül hideg megközelítése a témának, pusztán a jogi tényeket figyelembe venni, hiszen egy érző lényről van szó és ha veszünk egy állatot azért ahhoz talán nem úgy kéne hozzáállni, mintha egy autót vennék... De végülis elfogattam. Annyian voltak ezen a véleményen, mondom oké, akkor én tévedtem.

Viszont ma megjelent egy kérdés, illetve a kérdés alatt egy válasz, ami hasonló témákat vetett fel...

Lényegében, hogy mihez van joga egy tenyésztőnek, miután eladta a kutyát és azzal a kutya nem olyan bánásmódban részesül amiben előzetesen megegyeztek a vevővel (de az állatkínzás jogi definíciója szerint nem valósul meg)...

Itt is majdnem mindenki a tenyésztő pártját fogta és azt írták a legtöbben, hogy az lenne a korrekt ha a tenyésztő visszavenné a kutyát.

És ez az amit nem értek... Miért?

Nem támogatom, az olyan jellegű állatkínzást sem, amit sajnos jelenleg a törvény nem büntet. Félre értés ne essék!

Viszont: Miben más ez a szituáció mint a fentebb vázolt?

Itt miért nem olyan hidegen, tényszerűen közelítik meg az emberek a dolgot?

Adott egy gazda, aki kifizetett egy kutyáért mondjuk 300,000 forintot és ezzel az az Ő tulajdonába került.

Utána, ahogy fentebb a tenyésztő is, a saját belátása szerint etetheti, gondolhatja és “használhatja” a kutyáját, egészen addig amíg állatkínzás vagy egyéb bűncselekmény nem valósul meg. Nem?

Tehát ha a tenyésztő elutasíthat egy vevőt mert az nem nyershússal akarja azt etetni és “annak adja a tulajdonát akinek akarja”, akkor ha valaki fizetett azért az állatért, onnantól miért lenne bárkinek is, akár a tenyésztőnek beleszólása az állat tartási körülményeibe?

Ezt nem értem, komolyan...

Ha meg bűncselekmény valósul meg, akkor fel kell jelenteni.

De most nem is igazán bűncselekmény és állatkínzás kaliberű dolgokról volt szó, hanem arról, hogy egyéb dolgokba beleszólhat e a tenyésztő...

Szerintem ha igen, akkor ez tulajdonképpen bértartás és nagyon nem kérhetne el 300,000 forintokat a kutyájáért, hanem neki kéne fizetni.

Azt meg őszintén szólva egyenesen abszurdnak tartom, hogy egyesek szerint ilyenkor a tenyésztőnek jogában áll visszavenni a kutyát. (Mi alapján?!)

Ti mit gondoltok?