Milyen rágcsát lehet veszélytelenül a kutyának adni arra az időre amikor egyedül kell maradnia?

Sok kutyám volt, honvédségnél kutyás őrkatona, majd kutyakiképző voltam.

Nagyban függ, milyen fajtát választasz, milyen testméretűt, habitusút. Hol éltek, milyen körülmények között lakik az eb.

Alapvetően, mielőtt hazavinnél egy kutyát, tisztázni kell, milyen életvitelt éltek, mire számíthat az állat nálatok, mit vártok el a kutyázástól. Csupán lakótárs lesz, akivel alig foglalkoztok, vagy ellenkezője aktív sporttárs, vagy ez is, az is. Van mód, hogy sokszor vigyétek magatokkal. Gyerek mellé lesz? Van más állat a háztartásban? emeletes házban vagy kertesben lesz? Stb.

Menhelyről trendi kutyát befogadni, de tisztában vagytok ennek előnyeivel, hátrányaival? Tudjátok, hogy a menhelyre kerülő ebek nagy része lelkileg sérült, egyesek még fizikailag is? Utóbbit próbálják kezelni a menhelyen, a pszichés gondokat viszont nemigazán. Sok állat már attól elszenved érzelmi megrázkódtatást, hogy menhelyre kerül. Életelőzményt javarészt nem ismernek velük kapcsolatban, ha mégis, akkor jellemzően rossz körülményekből mentik ki őket. Egy gyakorlatlan ember is hozhat jót egy menhelyről hazavitt állat életébe, ám kicsi az esélye, hogy mesébe illő végeredmény szülessen. Rossz látni, amikor össze nem illő páros sétál az utcán. Pl. amikor a kutya sétáltatja a gazdit, amikor idős asszony majdhogynem harci kutyával téblából, akit vissza se tudna fogni, ha az megindulna. Vagy amikor a 10 dekás kutyát szinte húzzák a pórázon. A szeretettből elhizlalt állatokról nem is szóljunk. Amikor alapvető parancsokat sem tud a kutya, a gazdát pedig mindez hidegen hagyja. A legborzasztóbb, amikor 3 - 4 kutyát tart valaki, de egyik sem fogad szót hiszen falkában vannak és a gazdi cseppet sem domináns velük szemben.

Tanácsom, jól gondoljátok át az életeteket, azt, miként fér ebbe egy kutya! Olyan típust válassz(atok), amelyik illik mindehhez. Ha nemhelyről szeretnétek elhozni, akkor hasonlót keressetek. Mielőtt elhoznátok, érdemes ismerkedni vele, ha van mód sétálni vele néhány alkalommal. Ideális az lenne, ha a kutya választhatna ki titeket, majd eldöntenétek, megfelel-e az életviteleteknek, életkörülményeitekhez.

11 vagyok. Ja épp a kérdésre nem adtam választ! :-)

Ha még nincs meg a kutya nehéz bármiféle tanácsot adni. Mindezt a kutyához kell alakítani. Fajtán belül is nagy eltérés lehet, hiszen a négylábúak is egyéniségek, nem lehet rájuk húzni sémákat.

A mi jelenlegi kutyánk soha nem rágott szét semmit a lakásban, még kölyökként sem. De mai napig heti egy rágócsontot kap, amit lényegében el is vár. :-) (8in1 márka Dental Delights vagy Triple Flavor rágócsont) Az egyedüllétet jól viseli akár órákig, de este nem szeret magára maradni. Ha mégis úgy alakul, hogy sötétben is egyedül hagyjuk (téli időszakban nem ritka), akkor mindig hagyunk felkapcsolva villanyt, ill, mozgásérzékelős kislámpák is vannak a lakásban.

Volt olyan Doberman kutyánk, aki semmilyen módon nem volt hajlandó egyedül lenni. 1 évesen vettem át egy kollégámtól, de náluk egész nap otthon volt a nagymama és még két kutya. Ezt megszokta és nálunk magára hagyva vonyított, ugatott folyamatosan. Megoldást állatorvosunk adta meg, vegyünk mellé egy kiscicát. Bejött a tipp! Onnantól jól elvolt, ill. voltak. Persze féltünk, nem-e fogja bátani a macsekot, de nem volt soha probléma. Megszűnt a vonyítás azonnal, amint otthon hagytuk őket. (eleinte csak pár percre mertük, később akár órákra is lehetett)

Először úgy tudod meg, hogy biztonságosan eszik-e adott rágcsát, ha végignézed szóval először úgyis a jelenlétedben fogyasztja.

Miénk óriás testű. Nálunk a szárított marhabőr vált be, nem az a préselt, hanem a rendes bőr,amin szokott szárított hús rész is lenni. Ettől kisebb és puhább szárított jutikkal gyorsan elbánt kicsinek is, mint pl.egy nyuszifül.

Meg az ilyen megtölthető fogas labdát javaslom még, amiből ki kell ügyeskednie a falatokat, azzal is ellehet egy ideig.

Ha melegebb lesz az idő, Kong-ba töltött májkrém vagy bármilyen házilag gyártott cucc pár óra fagyasztó után is szuperül lefoglalja a kutyákat és biztonságos.

Nálunk még a borjúpata a nagy kedvenc, amivel fél napig is eldolgoznak, de hasonló, mint a csont, ha olyan a kutya, megpróbálhatja lenyelni, mikor már kicsire elrágcsálta és akár meg is fulladhat tőle. Ismerősöm kutyája hiába nem volt már kölyök és nem először találkozott csonttal, egy kisebb darabot megpróbált lenyelni és megakadt a torkán. Szerencsére nem volt felügyelet nélkül.

A mienk imádta a sárgarépát.

Amíg el nem vitte a limfóma szegényt. :-(

Nagyon aranyos kutyus volt, tacskó és spániel keverék.