Azért viselkednek így utcán más kutyákkal, mert nem én vagyok a falkavezér? L

Két kutya, és én, a szenvedő alany. Egyikük játékos, másik még szocializálandó, de már fejlődött. Azonban nálam, a játékos és nem játékos is, úgy csinálnak, hogy neki akarnak menni a másiknak. Ugatnak, húznak, egyikük akár két lábra áll is. Azonban a játékost kötve hiszem, hogy közel érve nem játszani akarna a kutyával, inkább csak csatlakozik az másikhoz. Lány vagyok, kissé nehéz velük, amikor a nem túl hatalmas fizikai erőmet kell bevetnem, hogy rövid pórázon tartsam őket, míg elhaladunk. Bezzeg az édesapámmal ilyen nincs. Megmondtam apukámnak, ma ő viszi őket délután sétálni, nem érdekel hogyan, mikor, csak viszi őket. Kiborultam. Nála ilyet nem csinálnak, pedig háromszor annyi kutyával találkoztak, 20 méteren belül, amennyivel mi szoktunk. Egyszer volt kirohanás, de akkor a kutya jött túl közel, egyébként semmi nem történt, nem mentek neki senkinek. Nálam bezzeg 20 méteres körzetben, közel s távol akit meglátnak, elkezdik.

Miért? Miért?! Ugyanazt csinálom, amit apukám. Sőt mi több, én foglalkozok velük legtöbbet, mivel ő dolgozik. Ő csak kvázi simizni jön haza őket, és néhány hetente egyszer jön velem sétáltatni. Szóval nem értem, miért van ez.