Szerintetek egy 12 évesnek érdemes saját kutyát venni?

Apám 18 évesen, a macskánk halála után bólintott rá, hogy jöhet kutya. Szerintem lehet. Ha megvan a háttér, van elég helye a kutyának, miért ne? Igen, benne van a pakliban, hogyha egyetemre megy, kollégiumba, másik városba, akkor 4 évig a szülők intézik a kutyák. De ha azt nézem, hogy 10-15 évig él a kutya, szerintem belefér. Lett kutyám, onnantól kezdve úgy alakítom az életemet, legyen szó programról, továbbtanulásról és munkáról, hogy a kutya beleférjen, és megkapja ami kell. Ha a gyerek szeretne kutyák, legyen, de csak ha a szülő úgy gondolja, tényleg foglalkozik is vele. Sőt, a kutya akár jó hatással is lehet, komolyodhat tőle, és ha mondjuk ő is olyan, hogy délutánig aludna, nem tehetné meg, mert fel KELL kelnie, hogy elvigye sétálni. Most már több elfoglaltságom van, mint anno 12 évesen, hiszen már a nagybetűs élet küszöbén állok, és ez kiborító. Néhány év múlva, ha bulizós, akkor is meg lehet beszélni. Pl: először elintézi a kutyát, utána megy bulizni. Aznapra megkéri a szülőt, vigye el ő a kutyát, de ezt nem rendszeresen, hogy minden pénteken lepasszolja egy sétára. Meg lehet oldani, csak be kell osztani hozzá az időt.

19/l

2

Egy tizenkétéves éretteb mint gondolnád. Hatéves kortól senkit se izgatnak a plüss dolgok

Nekem pont ennyi idosen lett az elso kutyam a helyi menhelyrol. De elotte mar 5 eve elkezdtem tanulmanyozni a kutyakat, rengeteget olvastam roluk, a maniam lett, amint vegeztem a tanulassal fogtam a konyveket, bujtam a netet, mindent a kutyakrol. Egy balesetem miatt vegul anyukam belement, hogy "karpotlasul" akkor most mar megengedi, DE azon kivul, hogy penzt ad, MINDENT nekem kell inteznem vele kapcsolatban, illetve annyival segitett csak be, hogy az elso evben eljott velem az allatorvoshoz es a keso esti eu setakra elkisert. De ezeken kivul mindent en csinaltam megfurdettem, bevasaroltam neki, allateledelessel konzultalva megkerestem a szamara megfelelo tapot, allatorvossal is en beszeltem a fereghajtokrol es a kullancs ellenes szerekrol, reggel fel 6-kor egyedul vittem le, suli utan egybol elvittem egy 2-3 oras nagysetara, hogy kimozoghassa magat, jatszhasson, ja a jatekrol szolva, szocializaltam, mert nagyon felos volt eloszor. Mindennap megfesultem, osszesoportem utana, etettem stb. Szoval, ha a gyerek felelossegteljes es tudna gondoskodni rola(amit a szulonek kell tudni a gyerekrol, hogy alkalmas-e ra), akkor lehet neki kutyaja, de en elsore mindenkepp felnott kutyat javasolnek, a kolykokkel nagyon nehez es suttba mehet az egesz, elveheti a kedvet, veluk sokkal tobb gond van, konnyu oket elrontani. Egy osztalytarsam sem hallgatott rank(tolunk kertek tanacsot, mert ok is kutyat akartak mi utanunk nem sokkal), es nagyon elrontottak, agressziv, idegbajos a kutya, mert felreneveltek, nem megfeleloen foglalkoztak vele kiskoraban. Egy felnott kutya mar tapasztaltabb, konnyu nevelni, nem is nagyon kell, pl az enyem kapasbol szobatiszta volt es gyonyoruen setalt porazon, mert egybol rakapott, hogy mit hogy kell, mert nem volt olyan hebrencs, mint egy kolyok, ezert jobban figyel, ragaszkodik a megmenojehez, a sok rossz utan, amit atelt, nagyon becsuli es tiszteli a jot. Azota is a legjobb baratom es egyben a valaha volt legjobb dontesunk is ez a kutya. Nem hagytam el soha, neha, mikor valami miatt(rokonnak kellett segiteni par napra vagy egy Cesar Millan eloadas) el kellett mennem egynehany napra, arra a kis idore anyumekat megtanitottam, hogy mit hogyan csinaljanak, addig ok gondoskodtak rola, de a kutyesz bizony erezte, nem is nagyon evett, mig nem voltam otthon, ennyire szamit, hogy tenyleg gondoskodsz-e rola, vagy mint az elcseszettkutyas osztalytarsam, lepasszolja az anyjanak. Szoval, csak ha komolyan gondolod es biztos vagy benne es tenyleg szereted, imadod a kutyakat.

20/N

Kérdező,itt az a legfontosabb, hogy te hogyan állsz a kutya kérdéshez.

Itt nektek ezt együtt kell vállalni.Neked kell a gyereket tanítani a felelős állattartásra.A rád eső részét tudod-e vállalni?

Ha igen akkor oké.

Én 12 éves koromban kaptam kutyát. Akkor már évek óta olvastam a Kutyarevüt, Állatbarátot és szakkönyveket.

Én választhattam fajtát is. Angol cocker spániel kant választottam.

Én gondoskodtam róla teljes mértékben. Sétáltattam, tanítottam, fésültem. Egy szóra hallgatott rám. 15 évig volt a kutyám.

Szóval gyerektől függ.

Az én családomban mindig is voltak kutyák, tehát nem volt idegen a dolog. 10 évesen "kaptam" egy saját kutyát a meglévő mellé. Visszaemlékezve jó gazdája voltam neki, ha egy 10 éves nem is, de egy 12 éves biztosan felnőtt a feladathoz. Viszont kell a szülői kontroll is, tehát ha valamit nem jól csinál, szólni kell.

Kisebb gyermekkel jött apuka kutyasuliba, őnála volt a család öregebbik kutyája, a kislánynál pedig egy kölyök kutyus (gondolom kapta). A kislány nagyon ügyes volt, néha ügyesebb is volt, mint az édesapja :)

Ez nem feltétlenül korfüggő. Van olyan gyerekek és állatok (nem féltetlenül kutya) akiket ennél fiatalabban is egymásra mernék bízni. Kell ismerni a saját gyermekedet, hogy elég érett és felelősségteljes a feladathoz. Ez nem verseny, rengeteg gyermek nem az. Ezt családon belül is látom, hogy 6-7 éves gyerekek mellé, még a szülőnek sem ajánlanék kutyát, mert érthetetlenek (a gyerekek) azügyben, hogy is kéne bánni egy állattal, másutt meg látok példát arra, hogy hasonló korú gyermek teljesen megérti az állatokat és képes őket gondozni.

Az hogy 2-4 év múlva mi lesz, kb bármire rá lehet mondani... Ezért fontos arra is felkészülni, hogy a kutyus le lesz passzolva a szülőknek. Nem erre kell kivinni a meccset, de tudni kell, hogy van ilyen kártya a pakliban!

Lassan 13 éve, 10 éves koromban kaptam az első kutyámat, most is itt fekszik a lábamnál :)

Szerintem gyerekfüggő és nagyon sokat számít a szülői példamutatás.

A környezetemben azt látom, hogy többségben a szülők rontják el, kizárják a kutyát a házból, a gyereket nem engedik ki hozzá, mert hideg van, tanulni kell stb. hiába akarják sétálni vinni, ezt is megvétózzák, szidják a kutyát, mert ugrál, ás, szétszed dolgokat, nem viszik suliba, mert drága, messze van és veszekednek a gyerekkel, hogy nem szedi utánna a kakit.

Velem is ez volt, de kitartóan lázadtam és meg lett az eredménye, elkezdtem vele sportolni, tanítani, a szüleimnek pedig iszonyú hálás vagyok,hogy ezt finanszírozták anyagilag és fuvaroztak :)