Ki akarok venni valamit a szájából és menekül vele/játszik? Mit tegyek ilyenkor?

Első körben gyakoroljátok a behívást, ha az 100%-os és minden körülmények között működik, akkor léphettek tovább.

Ne kergesd! Vagy guggolj le vagy fuss az ellenkező irányba, a kutya ösztönösen utánad fog futni.

Első körben legyen "cserealapod", pl egy jutalomfalat amire szívesen kicseréli a szájában lévő tárgyat.

Ültesd le és mondd mellé, hogy "kérem" vagy "ereszd"! Ha kiköpi, akkor odaadod neki a jutalomfalatot, megdicséred. Gyakoroljátok sűrűn, amíg kaja nélkül is odaadja!

#4 Mert nem volt kivezetve nála a jutalomfalat.

Két-három dolgot kellene ehhez tudni:

* A kutyáknak is van egyéni ízlésük, mint az embereknek. Van olyan jutalomfalat, amiért a betonfalon is átmegy és van olyan, ami éppen elmegy. (Van olyan ember, aki a milka csokit szereti, van aki a magas kakaótartalmú étcsokiért van oda.) Ez ki kellene tapasztalni a saját kutyádnál és kihasználni.

* A feladat nehézsége: nem mindegy, hogy mennyire ingergazdag környezetben vagytok illetve, hogy mit kell ott hagynia, odaadnia, figyelmen kívül hagynia. (Emberi példa: ha téged most teleportálnálak a British Museum elé, nem biztos, hogy foglalkoznál azzal, hogy pogácsával kínállak, inkább elmennél felfedezni.) A feladat nehézsége szerint jutalmazunk. Tehát ha otthon már kívülről tudja az "ül-fekszik-maradot" fokozatosan kell nehezebb, ingergazdagabb környezetben is gyakorolni, a feladat nehézségéhez mérten jutalmazva.

* A kutyák nagy része piszkosul jó megfigyelő. Simán megtanulják, hogy a jutifalat a jutalomfalat tartóból jön, nem veszed fel = nincs jutalom = nem kell dolgozni. Ha ez kezd kialakulni, érdemes egy darabig zsebben, házon belül itt-ott (polcon, asztalon stb.) tárolni a jutalomfalatot, amíg a kutya megtanulja, hogy máshonnan is jöhet falat és mindig figyelni kell. A "kézből jön a falat" ugyanez a kategória. Nem is értem, hogy kutyasuliban erre miért nem mondtak megoldást.

Egy pillanatra visszatérve az előző példához: valaki a milka csokit úgy köpi ki, mint kiscsoportos a spenótot. Az ilyen "kevésbé szertem" dolgokkal kell a kutyánál is kezdeni, majd fokozatosan haladni az értékesebb kaják, "talált" dolgok felé. A séta alatt talált mennyei fagyállós kolbász NAGYON értékes. (Simán összebeszélnék ismerősökkel, hogy "véletlenül" találhatunk-e az előkertjükben kolbászt vagy csontot, amit aztán persze eltakarítanék.)

Továbbá: Csereberélős játéknál nem csak jutalomfalatra lehet cserélni, hanem játékra. A labdát cserélem kötélre, a kötelet falatra, aztán eldobom neki a frizbit, amit kicserélünk labdára stb. A lényeg, hogy változatos legyen. A vezényszót csak akkor teszem hozzá, ha már rájött a játék lényegére és rendesen odaadja a cuccot.

Szóval... jutalomfalat elhagyása: játékosan! Nem volt jutalomfalat - nincs jutalomfalat. Hanem ha már megy a feladat, akkor néha kevésbé finom falatot kap érte. Néha meg a kedvencét. Aztán néha játékot (ha olyan jellegű a feladat, ahol nem baj, ha a játék bepörgeti a kutyát). Aztán néha csak simit. És lassan, folyamatosan csökken a falat aránya. Így a kutyának is élmény marad, hogy "mit talál ki nekem az a huncut gazdi? és most mi jön? falat? simi? játék? hurrá! játék!"

Ha kölyök, tanítsd meg, hogy adja át a dolgokat. Tegye le, vigye oda neked, stb.

Ha felnőtt vagy kamasz, akkor pedig legyél elég következetes és erőskezű. Ne hagyd neki, hogy hülyének nézzen és ignoráljon.