Mit csináljak, ha akaratlanul is, de bántom a barátom kutyáját?
Van neki egy tényleg okos, jól nevelt kutyája, azt hiszem "ordas" németjuhász a fajtára. A barátomnak sosem volt egy 8-tól 4-ig tartó munkája, ezért rengeteget foglalkozott vele mindig, vitte magával, ahová csak tudta és a kutya tényleg nagyon jól nevelt. Szerintem bármit mondok neki, megérti.
A barátom kapott külföldön egy álláslehetőséget, én majd tavasszal diplomázom és utána költöznék majd ki hozzá. Viszont kint ő most egy lakást bérel a belvárosi részen és mondta, hogy oda nem szívesen vinné a kutyát, meg nem is tudta, hogy mennyire lesz strapás a munkája, lesz-e elég ideje a kutyára. Így ő maradt itthon velem. Ezzel nem is lenne gond, mert ismerem, szeretem, de nem tudom azt a törődést biztosítani neki, amit megszokott.
Pl. a barátom minden hajnalban min. 1,5 de inkább 2 órát sétált vele, ezzel kezdték a napot. Utána még itthon labdáztak, frizbiztek. Délben is ment vele sétálni, utána délután trükköket tanított neki, vagy játszottak, labdáztak, stb. Majd este szintén volt egy nagyobb séta, esetleg futni is elvitte magával. Szóval ő rengeteget ment vele, de ha én reggel sétálok vele akár 1 órát, a nap hátralévő részében használhatatlan vagyok... Nem, hogy még utána kétszer is elvigyem sétálni. Ezért próbáltam azt, hogy reggel labdázok vele, de attól csak még inkább lelkesebb és ébrebb lesz, egyáltalán nem fárad el tőle. Én napközben nem annyira szeretem magammal vinni, mert azért mégis csak egy nagyobb kutyáról van szó és volt, hogy beszóltak, hogy az utcán miért nincs rajta szájkosár (még csak nem is morgott soha emberre), vagy minek viszem emberek közé. Ráadásul itt van ez a sáros, latyakos idő, így minden kiszállásnál cserélgetem a plédjét a csomagtartóban lévő matracán, törölgetem a lábait. De ha meg itthon hagyom, akkor vagy felássa a kertet, vagy ha bezárom a házba, végigalussza a napot és egész éjszaka nyöszörög és kaparja az ajtót, hogy engedjem ki. Ez a másik dolog, hogy a barátomnál valahogy értette, hogy este kap enni, majd pedig alvás 9-kor. Nálam ez nincs, volt olyan, hogy még hajnali 3-kor is a teraszon simogattam és gurítottam neki a labdát, közben sírtam a fáradtságtól, mert nem volt hajlandó elaludni. De ha bevittem, akkor kaparta a padlót, ajtót, vagy rólam a takarót, ha viszont kint hagytam, akkor a nagy üvegajtót, hogy engedjem be, vagy menjek ki hozzá. Azóta ez rendszeres, hajnal 2-nél korábban nem alszunk el. Én úgy vagyok nyugodt, ha bent van velem, viszont szegényt sajnálom, mert a padlófűtéstől nagyon melege van, folyamatosan liheg (amúgy imádja a hideget, telet, havat). Ezért általában hajnal 5-6 között kiengedem az udvarra, de ha nem megyek ki vele, akkor 20 perc után már nyüszít és az üveget piszkálja, hogy engedjem vissza.
Sajnálom nagyon, mert neki sem jó ez és nekem sem. 5 hete van ez, de én ilyen kialvatlan még sosem voltam... A barátomat nem akarom ezzel idegesíteni, nem szoktam panaszkodni, mert így is éppen elég nehéz ez a helyzet, nem akarok olajat önteni a tűzre.
A szüleim azt mondták, hogy megszokja a kutya ezt az életstílust is, de mégis mikor? Napi egyszer fixen viszem sétálni kb fél-1 órára, időmtől függően. Labdázni is szoktam vele 10-20 perceket.
Még arra gondoltam, hogy az nem-e lenne jó megoldás, ha kiviszem egy elhagyatott területre, mondjuk erdő mellé, vagy földek mellé és ott kitenném, majd a kocsival LASSAN elindulnék, hogy szaladjon utána kicsit? Így ő is fáradna, szaladhatna, de mégsem lennék hulla fáradt... Mert ha csak simán kiszállnánk, hogy szaladjon valamerre, akkor el sem mozdulna mellőlem (már próbáltuk...).
Nincs lefárasztva.
Ez a kocsis dolog jó nagy hülyeség... Beszalad a kerék alá és elgázolod.
Megoldás lehetne ha magaddal vinnéd nap közben. Az autós takarót felesleges annyira félteni a kutya lábaitól. Reggel kirázod indulàs előtt és kész. Szájkosarat vigyél magaddal, ha valaki kéri ráteszed, ha elment, leveszed róla.
De ha magammal is vinném, akkor sem tudnám lefárasztani. Pl. ha barátnőkkel találkozom, ott is végig mellettem ülne/feküdne. A munkahelyem egy iroda, főleg home office-ban dolgozom most, de ha be is szaladok 1-1 órára, ott sem tudna mit csinálni. Ráadásul sokszor van, hogy ilyenkor még megyek be plázákba, boltokba, oda nem vihetném. Kocsiban meg nem szívesen hagynám még 20 percig sem egyedül, nehogy legyen valami baja. Más helyekre most nem nagyon megyek a covid miatt.
Esetleg az nem lenne jó opció, ha napközben levinném a szüleimhez? Ott van egy törpespicc, aki nagyon élénk és vele talán játszhatna, attól lefáradna? Ismerik egymást, nem bántotta soha egyik sem a másikat.
Ez pedig édeskevés egy ekkora mozgásigényű kutyának...
A legegyszerűbb az lenne, ha heti pár napot beadnád egy napközibe, ahol együtt szaladgálhat, játszhat, labdázhat a többiekkel, így te egy fáradt kutyát kapnál vissza a nap végén :)
A kocsi mellett futást iszonyú balesetveszélyesnek tartom, inkább pattanj biciklire és úgy futtasd, ha van hozzá kedve, megfelelő hámmal huzathatod is magad, így még kevesebb energiát kell belefektetned.
Labdázásnál ne csak dobáld a labdát egy irányba, kérj tőle feladatokat és különböző irányokba dobálj. A kutyáimnak megtanítottam, hogy dobás előtt mindig meg kell kerülniük, így kb megállás nélkül rohannak labdázás közben, ami sokkal fárasztóbb, mint mikor csak lerakja és előrebaktat majd csak pár m-t sprintel. Fákat is szoktam kerültetni, itt szintén sokkal többet fut a kutya és mivel mindig más a kombináció, mentálisan is elfárad.
Ha nemsokára úgy is mész utána, akkor hanyagold kicsit a barátnőket meg a csavargást, készülj a költözésre, foglalkozz a kutyával.
De a kutyanapközi is remek megoldás, ha ennyire nem bírsz vele.
Végső megoldás: Szerezz be egy futópadot a kutyának ..
Az a baj, hogy ettől a közös biciklizéstől félek... Mert gondol eset és simán elránt, ha valamit meglát és odaszaladna. Erre kevés az esély és séta közben sem mozdul el a lábam mellől akárhogy ugatnak a kerítések mögött a kutyák, vagy bármi jön szembe, de azért félek. Magától a kutyától nem, mert tudom, hogy szándékosan sosem bántana, nem támadna meg, de én alapból instabil vagyok biciklizés közben...
A barátomnak ezeket nem mondtam, mert nem akarom, hogy aggódjon, vagy hogy azt higgye, hogy túl nagy falat ez nekem. Meg a kutya alapjáraton jókedvű, bármikor megjövök, örül nekem, csóválja a farkát, leginkább az éjszakák gázosak nagyon.
Egyik barátnőm erre azt mondta, hogy ő nyugtatót szokott adni a kutyájának, amikor repül vele és próbáljam ki, hátha attól aludna tovább. De most minden este nem akarom gyógyszerezni, nem is tartom egészséges dolognak ezt... Évi 2-3 alkalommal oké, de naponta szerintem nem.
Az azért nem jó, hogy mindig vigyem magammal, mert lényegében mélygarázsból mélygarázsba közlekedek, mindenhová autóval megyek, így neki az nem lenne túl nagy séta. :(
A kutyanapköziről még nem hallottam eddig, nem tudtam, hogy ilyen működik kutyák számára. Utánanézek majd és esetleg megemlítem a barátomnak, hogy jó lenne, vagy nekem ez nagy segítség lenne a mindennapokban. Ez a megoldás lenne a legjobb.
Ha neked napi egy óra séta fárasztó,akkor talán inkább veled van a baj, nem a kutyával. Semmit nem csinálsz úgy, ahogy ő megszokta, és csodálkozol, hogy nem fárad el?
Mi lesz, ha gyereked lesz?
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!