Miért csinálja ezt a kutyám?
A behívása nyitott területen, futtatóban, kertben szépen megy. De ha a lakásban vagyok, én a szoba egyik felében, ő a másikban, soha nem jön, ha magamhoz hívom. Csak áll, és néz rám. Ha eseleg nagy nehezen odajön, akkor megérint, de utána hátralép egyet tőlem, esetleg le is ül,távolságot tartva. Miért lehet ez? Ja és ha a földön ülök mondjuk, soha nem jön hozzám magától.
Néha csak odahívnám magamhoz és megszeretgetném, de ő ezt nem akarja szemmel láthatóan.
Mitől lehet ez, és hogyan változtathatnék rajta? Valamit elronthattam a nevelésben, segítsetek kérlek, hogy javítsak ezen. Régen szeretett ölben lenni.
Kölyök labrador amúgy, direkt azért lett ilyen kutyánk, mert elvileg emberközpontú, bújós...
A vezer olebe nem ul tisuteletbol a kutya.
Hivas nelkul nemmehet a gazdahoz. Az a vezer kivaltsaga.
A tavtaetas a tisztelet jele odajovetelnel.
Az odajovetelt otthon is jutalmazzad falattal. Az etkezesebol vedd el a jutfalatot.
Nekem is labradorom van. A lakásban nem érzi annyira, hogy távol lennénk. Ha hívom, csak néz rám, hogy "hogy érted, hogy jöjjek ide, mikor már itt vagyok?" :D
Én is akarnám ölelgetni, de nem akarja. Bezzeg ha vendég jön, az ölükbe fekszik! :D
Végső soron a jutifalat segít.
Nekem is ilyen a labradorom. :D Igazából ő nem nagyon szokott bent lenni a házban, inkább a garázsban szokott feküdni, vagy a kertben. Tegyük fel, kint vagyok a kertben, ő a garázsban, hívom, jön. De ha bent vagyok vele és közel van hozzám, akkor csak bámul, hiába hívom őt. :D Én ezt sosem fogtam fel problémaként, pláne, hogy ő keveset is van bent, szóval sosem zavart az, hogy bent így viselkedik. :D
Amúgy az enyémet se lehet szeretgetni. Max. ha ő akarja. Van amikor úgy bújik, mint a fene. Pláne az idegen emberekhez, vendégekhez bújik nagyon. Hozzánk pedig akkor bújik, ha ő akarja. Szóval ő nem az a nagy szeretgetni való kutya, de én evvel a ténnyel megbarátkoztam. Mármint, ő ilyen, most evvel mit kezdjek, nyilván nem fogom ráerőltetni magam, ha ő nem akarja. :D
Amúgy az enyém nagyon szeret a közelünkben lenni, meg minden, de sosem volt bújós kutya. Egyszerűen ő nem ilyen. Evvel szerintem nem kell semmit sem tenni amúgy. Meg ez nem is nevelés szerintem. Nem minden kutya szereti, ha szeretgetik. Az emberközpontú nem egyenlő véleményem szerint a bújóssal.
Van még egy kutyám, aki ugyan nem labrador, de ő is folyton a közelünkben akar lenni. Jó, mondjuk ő egy kis színésznő is egyben, ő szereti felkelteni az ember figyelmét avval, hogy cukin viselkedik, vagy eljátssza, hogy valami baja van. De ő se jön oda lefeküdni az öledbe. Szóval na, ő sem kifejezetten az a bújós kutya, csak szimplán figyelmet akar, esetleg egy kis simit, de hamar továbbáll, és megy a dolgára.
Meg sokszor amikor egy szobában vagyok velük, nem jönnek oda, de ott vannak és néznek, bármit csinálok. Szemmel tartanak. Én ezt is emberközpontúságnak tudom be, ha nem is mutatja közvetlen, hogy a közeledben akar lenni, látszik rajta.
Persze a kutyának megtaníthatod, hogy ül, fekszik, stb., de ha nem olyan egyéniség, bármit csinálhatsz, akkor sem lesz egy bújós kutya. Ez nem nevelésfüggő.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!