Ajándékozta már el valamelyikotok a kutyáját?

Igen sajnos.

Annyira nem passzolt a személyiségünk, olyan szinten voltunk különbözőek, hogy nem tudtam megtalálni vele a hangot, csak piszkáltuk, idegesítettük egymást. Mint a rossz házasok. Kerestem egy neki passzoló gazdit, azóta boldog, kiegyensúlyozott kutya. :)

Ez mekkora bullshit amit sokan írtok. Hogy "nem passzolt a személyiségünk" :DD Mondjuk ez nekem új, ilyen kifogást még nem hallottam arra, hogy valaki lepaszollta a kutyáját.

Természetesen van az a helyzet amikor lehetetlen kikerülni ezt, de na.. A "nem passzoltunk össze " szerintem annyit jelent, hogy a gazdi lusta volt rá időt szánni, és nevelni. Vagy nem volt tisztában vele, hogy egy kutyának törődés és nevelés kell, nem csak úgy felnő aztán elvan mint egy dísz.

Amúgy a kérdésre válaszolva : Soha. És nem is fogom.

Sosem adnám oda, akkor sem, ha "nem illik hozzám".

Azt teljesen megértem, aki nem így tesz, DE gondosan utánanéz kinek ajándékozza el.

A "visszaviszem a menhelyre, mer' nem tetszik", na az ilyen embert remélem a következő életében beadják egy nevelőintézetbe.

Igen, egy menhelyről örökbefogadottat.

Nagyon sovány és kedvetlen volt, mikor örökbefogadtam. Rosszul nézett ki...Sajnos cigányok kutyája volt, nem foglalkoztak vele. Sárga németjuhász keverék volt, kb 11 hónapos.

Rengeteget foglalkoztam vele. Szépen kikerekedett, sokat sétáltunk, tanítottam.

De sosem lett olyan, mint amelyik kutyát én neveltem fel. Állandóan a kaput nézte, hol szökhet meg, és egyre agresszívabb lett.

Aztán egy napon nekem jött vicsorogva.. Aztán még egyszer.

Akkor ment a háztól. Semmilyen mentett kutya miatt nem vagyok hajlandó a testi épségemet kockáztatni.

Találtunk neki egy jó helyet, ott őrkutya lett. De mint visszahallottam, ott is voltak problémák.. Csak ott tudták kezelni.