A kutya tenyésztés során meg úgy általában az állatvilágban lévő szaporodás során fennáll a vérfertőzés mint esetleges lehetőség vagy nàluk szó sincs ilyesmiről?

Igen,fent áll a veszélye. Természetben azért nem jellemző, mert az ok okozat elvén megakadályozódik.

Pl.: idősebb hím a domináns,elsősorban ő szaporodik

Élelem kevés ahoz,hogy együtt maradjanak

A természetben a felnőttek ösztönösen elzavarják a kölykeiket, így ritkán lehetnek belterjesek. A stabil populáció (megfelelő genetikai változatosság) így marad fent. Ha mégis előfordulna hogy szülő-gyerekkel vagy testvér-testvérrel, akkor az utódok életképtelensége vagy sterilitása gyorsan megoldja a helyzetet. Sajnos az ember beavatkozása/természetkárosítása miatt előfordulnak elzárt populációk ahol nem elég nagy a genetikai változatosság vagy az egyedszám, így beteg és gyenge lesz az állomány.

Kutyatenyésztésben, különösen új, különleges fajtajegyek kialakításában és megőrzésében fontos szerepe van a belterjességnek, és igen gyakran a leszármazottaikkal lettek összepároztatva a kutyák emiatt. Persze a kialakult kívánatos jegyek megszilárdulása után frissíteni kell a vérvonalat olyan tenyészállat bevonásával aminek a tulajdonságai nem nyomják el a kívánatos tulajdonságot, de egészségileg erősítik a kölyköket. Természetesen ha kialakult és stabil populációval rendelkező fajtáról van szó, akkor a lehető legnagyobb változatosságra kell törekedni a tenyésztés során, ezért is végzik a genetikai teszteket a normális kennelekben, és kell a törzskönyv.

Állatfajtól függ, hogy mennyire bírja jól a beltenyésztést, mikor jelennek meg komolyabb defektusok. De okozhat problémát.

A fajtatiszta tenyésztésnek alapköve a beltenyésztés. Már alapból ha fajtatiszta kutyákat raksz össze, az beltenyésztés, hiszen egy fajtán BELÜL történik. A konkrét rokonok keresztezése a vonaltenyésztés, itt általában egy egy egyedre, illetve tulajdonságra tenyésztenek vissza.

Ahogy mondják, egy bizonyos szint alatt, ha nincs rokonság akkor az alom összetétele elég véletlenszerű, kiszámíthatatlan lesz. Hacsak nem konkrétan vérfrissítést végez a tenyésztő, akkor bizony a rokontenyésztés része a dolognak. Nyilván nem mindegy, hogy milyen százalékban, és melyik fajtáról van szó, de minél szorosabb a rokontenyésztés, annál keményebb szelekciót és tudatosságot igényel élni vele. Azonban annál jobban lehet haladni, és rögzíteni a kívánt tulajdonságokat.

A vadonban viszont nem feltétlen a homogenitás a lényeg, sőt, ott előnyös a változatosság, így tudnak a fajok alkalmazkodni jobban az adott környezethez. Ha minden egyed egyforma, és jön egy változás, akkor mind kihal. Ha páran ellenállóbbak azzal a bizonyos dologgal szemben, akkor fenn tudnak maradni ...

Pl. egy állatfajban vannak fekete, fehér és szürke egyedek. Ha klímaváltozás lesz, és nem lesz hó, a fehérek valószínű eltűnnek, mert ez a szín nem rejti el őket a sötét háttér előtt. Ha mind fehér lenne, mind eltűnne.