Trükk tanításhoz milyen praktikák vannak, ha a kutya abszolút nem csinál semmit? (részletesen lent)

Ha jól értem ez nem csak kifejezetten az apportozásnál probléma, de azt fontos tudni, hogy vannak alapvetően apportos kutyák, akiknek jutalom a labda (zsákmány), ösztönösen szívesen hozzák vissza, mert ez olyan feladat/munka, amit élveznek (mint ahogyan egy jó terelőkutya ösztönösen SZERET terelni) és vannak, akik nem, a te kutyád a kognitív képességeitől függetlenül is valószínűleg az utóbbi csoportba tartozik.

Meg lehet tanítani, hogy elvárásból/fegyelemből teljesítse a feladatot, és bizonyos mértékig meg is lehet vele szerettetni, nyilván az utóbbi a cél, de valószínű, hogy úgyis inkább azt fogja szeretni, hogy te örülsz neki, nem magát a feladatot. Ezért ehhez először az kell, hogy máshogy állj hozzá, mintha a világ legnagyobb dolga lenne, hogy ő kifut a játékért, ne helyezd rá azt a nyomást, hogy "bezzeg az előző kutyám..." még tudat alatt sem. Ez így leírva persze baromi egyszerű, de a gyakorlatban tényleg kell, hogy a kutya érezze, hogy szerinted is valami extra különleges dolgot csinált meg, ami nyilván nehéz, főleg úgy, hogy nem ehhez vagy szokva te sem. Dolgoztam már munkamániás juhászkutyával és makacs, kényes vadászkutyával is, tudom, hogy ég és föld a kettő és tényleg nagyon nehéz nem összehasonlítgatni, több év után se megy mindig nekem se, de látom, hogy tényleg baromi sok múlik az én hozzáállásomon, azok a feladatok, amiket én nehéznek ítélek sokkal jobban mennek a kutyámnak, mert olyankor egészen máshogy dicsérem is, teljesen öntudatlanul.

Konkrétan az apporthoz ötletek:

Mindenképp olyan tárgy legyen, amit nem tud rágcsálni, vagy nem szívesen rágcsál, szóval semmiképp se bot. Játszasd meg egy kicsit az apport tárgyat, legyen kihívás megszerezni tőled, erre pl. tök szuper a zsinóros labda. Ha hamar elunja, akkor ne húzd a végtelenségig és mindig úgy zárjátok le, hogy ő meg tudta szerezni, de 2-3 perc után újra vedd el tőle és rakd el, ne lehessen mindig az övé, így hosszabb ideig marad izgalmas. Mielőtt eldobod hergelheted is egy kicsit, ugattasd, pörgesd fel, incselkedj vele, hogy elérd, hogy tényleg nagyon meg akarja szerezni és csak utána dobd el. Ha mindig csak jutalomért megy ki a labdáért, akkor az sosem lesz elég érdekes ahhoz, hogy igazán szeresse, inkább azt kéne elérni, hogy a labda megszerzése legyen a cél, nem az utána kapott jutalom. Én legalábbis így építeném fel, de amennyi kutya, annyi módszer.

A tartást jó, hogy külön gyakoroljátok és azt szerintem jól is csináljátok, jó, hogy van külön "fogd" vezényszó.

Behozatal: ha már lelkesen kimegy a labdáért, utána ahogy megfogta (fontos, hogy csak azután, miután stabilan a szájában van, különben ott fogja hagyni a francba) kezdj el gyorsan futni az ellenkező irányba és közben folyamatosan hívd, iszonyatosan boldogan, mintha éppen a világ legjobb helyére futnál (kb. ahogyan a behívást tanítják kölyköknek), valószínű, hogy így ösztönösen elkezd majd futni feléd. A másik megoldás, ha van segítséged, akkor valaki fogja meg a kutya nyakörvét, te kezdj el ugyanúgy futni, de a aki fogja a kutyát csak akkor engedje el, ha elvette tőle az apport tárgyat. Tehát te futsz, hívod, a másik ember egyik kezében fogja a kutyát, a másikban az apport tárgyat, nyújtja a kutya felé, ha a kutya elveszi a kezéből, akkor elengedi.

Kognitív képességek/gondolkodás fejlesztése:

Nekünk erre a formálás vált be nagyon, a kényes vadászkutyám nekem is olyan volt, hogy magától nem szeretett megoldani semmit, ha gondolkozni kellett, akkor inkább hagyta a francba, bármennyire érdekes jutival is kínáltam érte, de a sok formálás segített, mert ott gyorsan jön a pozitív megerősítés, hogy jó ha próbálkozik, gyorsan van sikerélménye és így megtanulja, hogy gondolkozni jó dolog, mert folyton megerősíted ezt a formálással és ha sokat csináljátok sokkal bátrabban, lelkesebben fog ő is kezdeményezni.

Kapcsolatépítés:

Erre is jó a formálás, illetve én mindenképp könnyebb trükkökkel kezdeném az elején, olyanokkal, amiket biztosan szeret a kutya, mert az apport az vagy olyan, hogy nagyon szereti, vagy nem és ha nem szereti, akkor az egy elég bonyolult feladat neki. Ilyen könnyebb trükk lehet a forgás, valamilyen akadály átugrása (10 hónaposan ezzel még csak óvatosan, ritkán keveset és alacsonyat ugorjon csak), mutatópálca (ez egy csomó pozícióhoz, trükkhöz is tök jó alap) vagy a touch (vezényszóra az orrát érintse a tenyeredhez és kövesse, ugyanaz az elv, mint a mutatópálca), esetleg a target, amivel később szintén egy csomó dolgot meg lehet alapozni és targetet is lehet tök jól formálással tanítani, illetve a tárgykerülés is könnyű. A lényeg, hogy ezek a "tréningek" mindig nagyon pozitív események legyenek, a nap fénypontjai amikor valamilyen "különleges" feladatot kell teljesítenie a kutyának és a vége mindig az, hogy te nagyon boldog vagy, hogy sikerült neki.

Előző válaszoló vagyok.

#4 Igen, az apportozás nem feltétlen fajtajellemző, az én szetterem utálja, csak elvárásból apportozik, a tesója meg 10 hetesen már olyan gyönyörűen hozott vissza mindent a gazdája kezébe, hogy öröm volt nézni, pedig előtte nem tréningezte kifejezetten erre (meg 10 hetesen nyilván még semmi másra sem úgy igazán). Szóval igen, ez abszolút személyiségfüggő, ezt csak arra értettem, hogy az a kutya, amelyikben ez nincs meg ösztönösen sosem fog ugyanúgy apportozni, mint amelyik ezt élvezetből csinálja. A nevelés/motiváció/hozzáállás/mentalitás egy másik dolog, az azért nagy általánosságban fajtajellemző, egy makacs terriert egészen másképp kell tanítani, motiválni, mint egy alapvetően feladatorientált border collie-t vagy akár labradort. Ezzel nem azt mondom, hogy az egyik butább, mint a másik, még csak azt sem, hogy az egyikkel könnyebb (bár a hagyományos pozitív megerősítéses módszerekkel azért lényegesen könnyebb egy juhászkutyával), de mindenképpen más. Egy terriernél, egy agárnál, de még egy szetternél is fel kell építeni azt a motivációt, ami sok más fajtában "gyárilag" benne van. Ezért mondtam, hogy szerintem a hozzáállás a kulcs, mert én is ezt tapasztalom, egy olyan fajtával, amelyiket nem motiválja ösztönösen az, hogy együttműködhet a gazdival egészen másképp kell kezelni, meg kell mutatni neki, hogy ez bizony tényleg a világ legjobb dolga, nem fogja automatikusan elhinni.

Kérdező!

Az tök jó, ha már lelkesedik a labdáért (ez nekem a leírásból nem volt egyértelmű, bocsi) innen már könnyebb lesz felépíteni, hogy hozza is vissza, de ha neki ez nagy munka, akkor tényleg nem ez lesz az, amivel könnyen le tudod majd fárasztani. Érdemes lenne kikísérletezni, megfigyelni hogy mi az, amit szívesen csinál, mik azok, amiben jó és ezért könnyebben megtanulja. A wheaten terrier így a fajtaleírások alapján elég sokoldalú kutya, jó agilityben, nyomkövetésben, ilyesmivel is lehetne próbálkozni, vagy trükkök tanulásával, ott is ugye ha könnyebbekkel kezdtek, akkor hamar lesz sikerélménye és ez nagyon jó motiváció. Ha gondolod nézz utána a dogdancingnek, a komolyabb versenyzők általában ott is borderesek, de egyre többen versenyeznek akitával, schnauzerrel, különböző terrierekkel, olyan fajtákkal, amik nem kifejezetten engedelmes sportokra vannak szelektálva és mégis nagyon élvezik a kutyák és eredményesek is. És ez olyan, amihez pálya vagy edző sem kell külön, otthon is tudod tanítani, van egy csomó videó youtube-on arról, hogy egy adott trükköt hogyan kell megtanítani vagy hogy később ezeket hogyan lehet kombinálni és az ilyen jellegű mentális munka sokszor fárasztóbb is, mint a labdázás, mert ha jól értem, akkor nem az az alapvető gond, hogy nagyon lusta, alacsony energiaszintű lenne a kutyád, csak még keresed azt a módszert, amivel le tudnád vezetni az energiáit.