Hogyan működik a kutya örökbefogadás?

Menhelyek, állatmentő egyesületek (Szurkolók az állatkínzás ellen, Nektek Ugatunk, Kutymorgók, stb, rengeteg van).

Felkeresed őket írásban/telefonon, odamész, elmondod az igényeidet, ajánlanak párat, elmondják, amit tudni kell róluk, amelyik megtetszik, lepapírozzátok (örökbefogadási szerződés, oltási könyv, ilyesmik), aztán hazaviszed. Viszont menhelyek szoktak kérni pénzt is (Győrben pl. ivartalanítottnál 20.000, ivarosnál 10.000 ft-ot), hogy a költségeiket tudják fedezni. (Csak azt a pénzt kérik el, amit amúgyis rá kellene költened a kutyára, csak így neked is olcsóbban jön ki.)

Ez elviekben úgy nézne ki, ahogy a 2-es írja. A valóságban meg...

Még a nagyanyád bugyijáról is elkérik a blokkot. Most ebben a vírusos helyzetben rákaptak arra, hogy küldj képet a lakásodról, az udvarról, azelőtt kijöttek szétnézni a saját otthonodban. 2-hetente volt/van 3-4szeri látogatás, nyilván ez jól hangzik, hogy összeszokjatok a kutyussal, aztán ha mész érte, vagy megkapod vagy elviszi az orrod elől valaki más.

Megfelelni az elvárásaiknak kb lehetetlen, ha gyereked van az a baj, ha dolgozol az a baj, ha kinti lenne az a baj (olyan fajtánál, amely kint tartható, tehát nem a mopszlikról van szó!) stb.

Sokkal jobban jársz, ha facebookon, jófogáson keresel ÖRÖKBEFOGADHATÓ (tehát nem szapiktól árusított) kutyust, sok ilyen van, akik költözés, haláleset miatt sajnos le kell mondaniuk a kutyusról. Ezekben az állatokban meg még mindig jobban bíznék, mert nem kattantak meg a menhelyen, hanem azért normálisan családban/gazdával éltek. Menhelyes kutyáknál fel kell készülni, hogy nagy valószínűséggel valami bajuk van (verték őket, szocializálatlanok stb.) amiken vagy könnyen vagy nehezebben tudtok túllendülni, de van amikor sehogysem. Első kutyának ezért nem is ajánlanék feltétlenül menhelyest.

Lehet lepontozni, de ez a valóság, ez az, amit a saját bőrömön tapasztaltam többször is. Nagy tiszteletem azoknak a menhelyeknek, amik nem csak nevükben azok, és nem csak az adománykunyerváláshoz értenek, hanem valóban tesznek a kóbor kidobott állatok gazdásításáért.

Próbálkozni kell, nem minden menhelyen ilyen idióták. Amúgy Facebookon én is belefutottam, hogy láttam egy szimpi kutyust, megnéztem az oldalukat, hogy mi az örökbefogadás módja, aztán a csillió kitétel közt szerepeltek olyanok, hogy ne legyen a családban gyerek (nekünk van 2), x időközönként a nyakunkra akarnak járni ellenőrizni (nekem nincs bajom azzal, ha esetleg 1-2x megjelennek egy évben, de itt havonta gondolták), nem tudom, hány körös ismerkedés (velük, nem a kutyával), meg egy sor baromság, amire azt mondtam, hogy oké, akkor megyek máshova.

Itt a közeli menhelyen néztem ki egy kiskutyát, 2x kellett vele találkozni, egyszer mentünk ketten a férjemmel, egyszer elvittük a gyerekeket. Beszélgettünk arról, hogy milyen az életünk, mennyit vagyunk otthon, hol tartanánk a kutyát, volt-e már kutyánk stb. A második alkalom után biztosra mondtuk, hogy szeretnénk a kutyust, ők azt mondták, hogy megkapjuk, látják, hogy imádni fogjuk. Annyi volt, hogy ők hozták hozzánk, hogy lássák, hova kerül, de nem volt semmilyen mustra, megnézték a kerítést és kész. Azóta se volt itt senki, májusban kaptuk meg a kutyust. Egy 5,5 hónapos kölyökről volt szó egyébként, érdekes, nem volt baj, hogy vannak gyerekek, azóta se csesztetnek, néha küldök pár képet messengeren, és ezzel ők boldogok (ezt is azért, mert ideiglenes befogadónál volt a kutya, ő nyilván valamennyire kötődött hozzá, neki szoktam képet küldeni).

Szóval vannak normális helyek is, elfogadható feltételekkel, próbáld meg, ha menhelyi kutyát szeretnél.