Nem szeret a kutyám?

A kutyák tudják, hogy melyik személlyel mit engedhetnek meg maguknak. Az én kutyám soha nem ugrál rám ha hazaérek, még a farkát se csóválja meg, mert pontosan tudja hogy nálam az az elvárás hogy maradjon nyugodt és figyeljen, csak akkor csináljon bármit ha engedélyt kap rá. Ugyanakkor, ha mondjuk elszaladunk ebédelni a szüleimhez, akkor apámra ugrál, csóvál, nyüszög, mindent csinál, mert tudja hogy apám imádja, boldog tőle és talán még valami kis jutifalat is leesik. Ettől még ez marhára nem azt jelenti hogy apám lenne a falkavezér, sőt, pont az ellenkezőjét jelenti mert egy kutya a falkavezérre nem ugrál fel, nem erőszakoskodik hogy játsszunk, hanem csendben ül és várja hogy mi a feladat.

Úgyhogy én inkább a második válasszal értek egyet, mint bármelyik másikkal.

Egy gondolat, hogy a nők sokszor (nem állítom hogy te is, csak egy lehetőség) valamilyen szinten egy picit összekeverik a gyerekkel a kutyákat és túltolják a féltést, a babusgatást meg az üngyüm-büngyümöt, sok olyan kutya van akit ez simán idegesít. A férfiak általában jobban a helyükön - kutyaként - kezelik a kutyákat és erre természetükből adódóan jobban reagálnak. A kutya természetes állapota az, hogy van egy falkavezér akit követ, ha nincs, akkor próbál meg ő azzá válni és átvenni otthon a hatalmat:) Nyilván soknak sikerül is.

Hulyesegnek gondolom ezt a sorrendiseget es falra maszok a falkavezerseg hozzáállástól.

Ember es kutya ket kulon faj, sosem lesznek egy falka.

Persze a kutya elfogadja az alarendeltseget hiszen az ember gondoskodik rola, de ennel tobb fuggosegi viszonyt nem kell varni tole.

Ha nem orul neked annyira annak csak annyi az oka, hogy te tobbet foglalkozol vele es talan te kesobb mentel haza mint a ferjed. A kutya akkor es annak orul jobban akit ritkabban lat vagy aki hamarabb er haza a hosszu egyedullet utan.