A kutyám összebarátkozott egy kóbor cicával (a többi lent)?

Szerintem ez barátság. Amikor sétálni megyünk és a cica (fiatal jószág még) csatlakozik hozzánk, a kutyám addig nem mozdul, amíg a macska utol nem ér minket. Amikor a cica leül, a kutyám is leül és vár. Szaglásszák, nyalogatják egymást (igen, tudom, ezt próbálom akadályozni), de az is igaz, hogy a kutyám már elkezdte a meghágásos "ne feledd el azért, hogy ki a főnök" játékot. Ezt viszont csak akkor szokás, ha már befogadja a családba, vagy nem?

A nővérem szerint viszont nem ilyen egyszerű a dolog. Tény, hogy a kutyánkat könnyű "befenyíteni", bár én ennek a jeleit ebben az esetben még nem láttam. A tesóm viszont azt mondja, hogy amikor ő vitte sétálni a kutyánkat este (!), sötétben (!), és ő odadobbantott a cicának, hogy elijessze, akkor a mi kutyánk is rámordult. Én úgy gondolom, a kutya is megrémült a dobbantástól és azért morgott rá a macskára.

Ez az egész azért kényes, mert nemrég költöztünk a környékre, és az egyébként elég nyitott kutyusunk nem igazán szerzett még barátokat, és valamiért nem is igyekszik. Az első állat, akivel hajlandó hosszabb időt tölteni, az ez a cica.

Szerintetek helyes, ha hagyjuk a ház körül lődörögni a cicát a többi tíz-húsz kóbor macskával együtt, etetjük és időről időre összeeresztjük a kutyusunkkal, vagy hívjuk a menhelyet?

Bocsánat a szörnyű fogalmazásért, de korán reggel van még. Köszönöm a tanácsokat és a tippeket.