Ingyen kutya, olcsó kutya, törzskönyves kutya, most hogy is van ez?

Tenyésztő és tenyésztő között is vannak különbségek. Vannak köztük is lelkiismeretesebbek, vannak, akik még kezdők, de lelkesek, de értelemszerűen nincs annyi tudásuk, mint aki már régóta (és lelkiismeretesen) csinálja, meg azért ott is vannak a kevésbé megbízhatók, azért hallok én is sztorikat, meg bukott már le tenyésztő is szaporítóként. Szóval csak az, hogy tenyésztő, nekem nem jelent garanciát, lelkiismeretes tenyésztő legyen. De még így is vannak adott fajtákra jellemző problémák, amik abból adódhatnak, ha mondjuk valaki túlságosan elmegy design irányba, vagy eleve a fajta olyan, hogy valami probléma mindenképpen van vele, akármennyire szuper a tenyésztő, aki foglalkozik vele (gondolok itt például a nyomott orrú kutyák légzési problémáira), és aki bele van habarodva egy ilyen fajtába, annak el kell fogadnia azt is, hogy lesznek egészségügyi problémák.

Szaporító sem csak egyféle létezik, van a nyerészkedő, akinek nem nagyon van mentsége, meg van a tájékozatlan, buta, nem elég elővigyázatos gazdi, igen, tudom, 21. század és internet, de épp most a koronavírus kapcsán lehetett szembesülni vele a gyakorlatban, hogy azért nem mindenki tart lépést, nincs mindenkinek otthon számítógép, internet, és a kutyatartást csak a szüleitől ismeri, akiknél még az volt a divat, hogy a szomszédnak lefialt a kutyája és szétosztogatták a faluban, nem volt még divat az ivartalanítás, még most is van egy agresszív ellenző tábor, szóval szapi-szapi, de az utóbbit talán könnyebb átnevelni pár generáció alatt, ha fogékonyak, vagy a gyerekeik fogékonyak a tanulásra. Itt vagyok én is, anyai nagyszüleim felelőtlen kutyatartók voltak, gyönyörű kutyájuk volt, mikor anyám gyerek volt, imádta azt a kutyát, szeret róla mesélni, de nagyszüleim engedték átszökdösni a szomszédba, aminek az lett a következménye, hogy megmérgezték a szomszédok, akiknek elegük lett az átjárkálásból. Nekem már határozottan más elveim vannak a kutyatartásról és kutyanevelésről, első kutyás gazdi vagyok, de alap, hogy ivartalanítom, alap, hogy nem engedem csak úgy oda bárhova, bárkihez, alap, hogy nevelem, alap, hogy pórázon sétál... stb.

Mellesleg tenyésztőkkel én kicsit úgy vagyok, hogy vannak olyan fajták, akiknek nagyon fontos a munkavonalú tenyésztése, és ezeket nem is lenne szabad kizárólag kedvencként, de még hobbisport célra sem tartani, csak ha azt a munkát végeztetik velük, amire azt a kutyát kitalálták, vadászat, terelés, területőrzés... stb. És aki mégis ilyen kutyát akar, annak nagyon jó lehet egy fajtajellegű mentett is, mert hordozza ugyan a fajta jellegzetességeit, ha valaki sportolni akar a kutyával, azt is megteheti, mégsem annyira dominánsan lefáraszthatatlan, mint egy munkára tenyésztett társa, és előéletéből adódóan viszont borzasztóan fog ragaszkodni a gazdihoz, aki hajlandó energiát fektetni abba, hogy kikupálja a kutyát. Az én mentettem most itt horkol a székem lábánál, majd vigyáznom kell, ha felállok, ne guruljak rá.

Nézegettem szapis kutyákat is, mármint úgy szapisakat, hogy nem menhelyen, hanem akinél születtek, de nagyon gyorsan felvettem a fonalat, hogy mire kell odafigyelni, pedig nem kutyákkal nőttem fel, nagyon sok hiányosságot tapasztaltam, kezdve attól, hogy 7 hetesen szabadultak volna a kölyöktől a kocsi hátsó üléséről, mert pont akkor jártak volna erre, az oltások és féreghajtás hiányán át (volt, aki úgy érezte, fölösleges a féreghajtó, mert egy kutyája sem volt férges, Dél-Balaton), a borzalmas, koszos körülményekig (ezekről fotót láttam), illetve volt beteg kölyök, erről tájékoztatott a gazdi, még rendes volt, mert el is hallgathatta volna, és persze olyan is volt, aki azért nem ivartalaníttatta a kutyáját, akinek a kölykei lettek, mert rossz tapasztalatai voltak a környékükön rendelő állatorvossal ilyen műtétek kapcsán, és inkább megpróbál jobban vigyázni. Szóval viszonylag hamar átnyergeltem a mentett vonalra, és ott meg is találtam a számomra tökéletes kutyámat. Egyelőre (lekopogom) egészséges, fitt, gyönyörű, remélem, így is marad, és igyekszem erre én is odafigyelni. Viszont annak ellenére, hogy fiatal egyesülettől került hozzám a kutyám, lényeges eltérések voltak egy szapihoz képest, oltások, féreghajtás, ivartalanítás, ha kell, műtét, akit tudnak, kikezelnek, csak akkor kerül gazdikereső státuszba, ha valami maradandó problémája van a kutyusnak, és tudnak róla, azt nem titkolják el, lehet tőlük kérdezni, és ugyan nem járnak az ember nyakára, de figyelemmel követik a pártfogoltjaik utóéletét. Persze ők sem látnak egyből mindent, és van, ami csak a gazdinál derül ki, de ezekből tanulnak ők is.

Azért ajánljuk mert ha valali így áll hozzá hogy ingyé kell, a menhelytől se fog kapni és ott legalább nem leírva hanem szóba is megkapja majd amit itt.

Ha oda megyek hogy köll egy kutya ingyé. Ilyen meg olyan fajta tiszta, agresszív , terüket védő monstrum. Szerinted melyik menhely fogja oda adni a kutyát?Egyikse.

Tehát a kérdező ugyan ott van, hogy nem lesz kutyája ingyé. A menhely is elkér a kutyáért egy bizonyos összeget és kötelezi a gazdot hogy ha még szükséges vissza menjen a kutyával oltásra vagy ivartalanításra. Ingyé köll kutyánál ivartalanítás? minek? (gondolja a felelotlen ember)

Illetve azert is mondjuk ha nincs penzed tk-s kutyara ne tarts kutyat mert rogton szaladni fog a szapikhoz es beszerzi ami kell neki. Utana meg itt fog nyafogni hogy jaaaj ilyen meg olyan allergia, nem kap levegot a kutya , nem bir menni a kutya stb. ééés ilyenkor jon az engedjuk szabadjara kutya vagy az adjuk menhelyre/gyepire kutya mert nincs penze kifizetni a magas orvosi koltseget de az occsó kutya meg az ingyé kutya az kellett.