Mi a véleményed arról, ha valaki megkérdezi hogy meg simogathatja-e a kutyádat?

Sokszor kérdezés nélkül nyúlnak hozzájuk, azokat jól leteremtem. De egyébként annak sem örülök, hogy a gyerekek kb állatsimogatónak nézik a kutyáimat és fél percenként jön egy gyerek, aki jobb esetben megkérdi, rosszabb esetben meg szimplán odarohan a kutyákhoz. Ha meg mondom, hogy ne nyúljon hozzájuk, én vagyok a bunkó. Egyikük nem szereti az erőszakos gyerekeket, így ha "beszorítják", odakaphat. Most már senkinek nem engedem simogatni őket, mert unom, hogy mindig magyarázkodni kell. Nem állatsimogató és kész. Meglepően sok debil felnőtt is van. Van, amelyik hívogatja őket (kutyáim nem foglalkoznak vele, de baromi irritáló mikor a sétáló kutyáimat próbálják magukhoz édesgetni, köszönés, kérdés, szemkontaktus persze zéró), a másik múltkor megpróbálta megemelni a legkisebbet (3kg)... Eszem megáll némelyiktől, nekem soha eszembe nem jutott más (ráadásul ismeretlen!) kutyáját emelgetni.

Szóval eljutottam oda, hogy inkább elhívom őket, a gyerekeknek nemet mondok. Más kutyások szokták néha simogatni őket, de ő hozzájuk maguktól mennek oda és ismerjük is egymást, a kutyáink együtt játszanak.

A kutyáim természete alapból idegenekkel szemben tartózkodó, szóval nem fognak senki nyakába ugrani és nem is kedvelik, ha random emberek nyúlkálnak hozzájuk. Ismerősöket viszont örömmel fogadják.

#11, ezt nagyon meg tudom érteni... nem értem, mit gondolnak akik csak úgy ranom elkezdenek cuppogni. hogy majd odaviszem hozzá? le se szrja őt a kutya, de cuppog tovább kitartóan...

felemelős eset velem is történt, egy futiban. az első válaszoló vagyok amúgy, a mentett apró kutyával, így gondolom érthető miért kezdték babusgatni. az lett belőle, hogy a bácsi nem vette a lapot, hogy ebből harapás lesz, kb rá kellett kiabálni, hogy azonal tegye le. nem értette, hiszen "őt minden kuta szereti". gondolom, még amelyik vicsorog rá, az is...

másik kedvencem a péksütivel, chipsel kínálás a tömegközlekesésen. én voltam a szar gazdi, hogy már miért nem ehet chipset a kutya. ez csak chips!

:) Alabai-m van :) ... nincs simi :)

Persze megszoktak kerdezni, mosolyogva annyit szoktam mondani "felolem?!" ... paran meg is probaljak, de amikor a kutya megfeszul es ugat egyet, altalaban mindenki hatralep egyet. En megertem :)

En megengedem.

De ha számomra unszimpatikus ember, mondom nem, mert bevannak fújva kullancs elleni sprayel és 24 óráig nem lehet simogatni :D ez nagyon bevallt módszer! És nem szoktak furán nezni sem.

En anno az öregemet nem engedtem, mikor megvakult és megsuketult. Akkor a hirtelen hozzanyultak akkor oda kapott.

Nincs kutyam de nem engednem. Idegen ne simogassa, nem allatsimogato vagyok. Ez alol kivetel ha terapias kutyat akarnek kifejezetten olyan celre hogy idosek vagy gyerekek vagy serult gyerekek esetleg vakoksimogathassak jatszhassanak vele.

Paromnak volt kutyaja. Mentett. Es kiszamithatatlan volt. Ratamadt neha emberekre. Es ez nincs rairva egy kutya homlokara se es a gazdik se ugy jarnak tablaval a nyakukban, hogy figyuka lehet harap a kutya. Ezert eleve nem ertettem a paromat se, aki siman hagyta ha valaki meg akarta simigatni a kutyajat (kerdezes nelkul vagy kerdezes utan...ugyanis volt, hogy mikor mar az illeto nyult a kutya fele az elkezdett vicsorogni es morogni), es azt vegkepp felfogni nem tudtam, hogy o barkinek a barmilyen kutyajat kerdezes nelkul nekiallt simogatni meg tyutyujgatni. Ha ilyenkor en is vele voltam, akkor a pofamrol majd leegett a bőr es en kerdeztem nem gond ha megsimogatja (kb mintha az anyja lennek).

Kis cuki bichonom van. Utáltam sétáltatni kis korában mert az emberek 80%a kérdezés nélkül rárohant.

Volt aki a lábam közé is benyúlt hogy elérje. A másik kedvencem amikor megpróbálják elhívni mellőlem. -.-

Amikor engem teljesen levegőnek nézve beszéltek a kutyámhoz.

Ú de undorító emberek vannak komolyan mondom

De amúgy ha valaki megkérdezi megengedem, meg a gyerekeknek is megfogom mert ugrálós. Nagyon puncsos kis kutya még mindig, szereti ha szeretgetik.

Engem gyerekkoromban harapott meg kutya, ráadásul rokonoknál, és pont az volt a gond, hogy hiába nem voltunk gyerekek idegenek, egy felnőtt sem figyelt, mi meg olyan kicsin még nem tudtuk a határokat, a kutyus cuki volt, kistestű házi keverék, aztán mikor már elég volt neki belőlünk, akkor odakapott. Persze egyből futás az orvoshoz tetanusz oltásért.

Szóval nem értem azokat, akik csak úgy kérés, kérdés nélkül odakapkodnak egy olyan kutyához, akit nem ismernek. Az enyém tartózkodó idegenekkel, de akit jól ismer és jó haver, azt már távolról észreveszi és erőteljesen csóválja a farkát.

#12 igen, én se értem mit éreznek ilyenkor... Gyerekeseket sem értem, én se kezdem a gyereket random simogatni, meg magamhoz hívogatni, csak mert "jaj de cuki". Akkor érdekes mód, minden szülő ki lenne akadva, de a kutyára simán ráeresztik a gyereket. De felnőtt embertől se vártam volna, ha fel akarja emelni a kutyámat. Érnek még meglepetések. Némelyik komolyan megérdemelné, hogy megharapja. Persze, akkor a kutya lenne a hibás meg a szörnyeteg.

(Amúgy én kiskoromban is imádtam az állatokat, de sosem rohangáltam oda kutyákhoz, kérdés nélkül pláne. Örülök, hogy szeretik őket, de jó lenne, ha belátnák, hogy nem az ő kedvükért tartok kutyákat. Nem azért vannak, hogy kiszolgálják a simogatni kívánó embereket. Főleg, hogy nem is barátkoznak, az idegeneket konkrétan semmibe veszik, simogatás elől arrébb húzódnak, de még ígyis meg akarják őket érinteni)

Udvariasan visszautasítom, de örülök, hogy legalább megkérdezte, hogy megsimogathatja-e. Japán akitám van, bizalmatlan az idegenekkel, és nem szereti, ha az arcába másznak, ráadásul elég nagy kutya is, mégis simán kérdezés nélkül rárontanak. Persze, ha a kutya morog - ami szerintem teljesen érthető, engem se fogdossanak idegenek, a kutyámat se -vagy én rászólok, akkor mi vagyunk a rosszak. :D

Egyébként kiskorában őt is el akarták hívni tőlem, cuppogtak neki, gondolom, mert nagyon cuki és szép kiskutya volt. Most már, a 40 kilóhoz közelítve legalább erről leszoktak az emberek, de a kérdezés nélküli simogatásról még mindig nem.

Örülök neki, de az esetek többségében visszautasítanám. Nem szeretem a barátságos kutyákat, így olyanokat tartok és úgy nevelem őket, hogy egygazdások legyenek. Ha olyan kutyám lenne aki minden embert imád, akkor nem tiltanám el tőlük, de az enyémeket nem érdeklik az idegenek és ha veszélyt éreznek akkor meg is védenének.

Tapasztalataim alapján az emberek nagyon kis része kérdezi meg, ezért 20 éves kutyás létem alatt nagyon megutáltam az idegeneket és még inkább arra tanítom a kutyáimat hogy tojjanak le mindenkit.

Őszintén szólva nem igazán volt még idegenekkel jó tapasztalatom. Van aki képes a kerítésen benyúlni a vérben forgó szemű, acsarkodó kutyához is, hogy milyen cuki. Meg vannak olyanok akik meg vannak róla győződve, hogy őket minden kutya szereti. Na meg persze a szülők, akik szerint a kutyám azért van hogy szórakoztassa a gyerekük... Egyesek szó szerint a bokor mögül ugranak rá a kutyára lesből. 99% nem is veszi tudomásul, hogy én is ott vagyok.

Amúgy az nem tudom miért olyan nagy szám, hogy egy fekete mudit megsimogattál. Nekem is fekete mudijaim vannak, és az emberek nem tisztelik őket mert ártalmatlannak néznek ki. Egész gyerekkoromban csúfoltak érte az utcán hogy milyen ronda és fura kutyáim vannak. Aztán amikor kiderül, hogy sokkal keményebbek mint amilyennek látszanak, akkor jön a megdöbbenés. Egyszer mellénk szegődött egy rottweiler a sétánk során, és az emberek nagy ívben kerültek ki - na az nem volt semmi, élveztem... Ha nem imádnám ennyire a mudikat, akkor tuti valami egyértelműen barátságtalan fajtát vennék, elképesztően nagy különbség van.